Újraírom ezt a történetet :)
2011. júl. 18. 21:38 - írta MorkunkaCímkék: bill, georg, Gordon, gustav, Jinny, love, Simone, Susan, szerelem, th, tokiohotel, tom
gyertyaláng
2011. márc. 14. 16:57 - írta MorkunkaIgen... SAJNÁLOM! Piszkosul ég a pofám előttetek... nem is akarok magyarázkodni, kérni meg végképp nem... Nem érdemlem meg... Csak szeretném ha tudnátok, hogy újra írok...
26. Rész: Ebéd
2010. aug. 11. 19:22 - írta MorkunkaCímkék: bill, david, georg, Gordon, gustav, iscreamforyou, love, Simone, Susan, szerelem, th, tokiohotel, tom, vici, victoria
Tényleg sajnálom a kimaradást, de valahogy nem tudtam ide írni... Remélem azért nem haragszotok és megértitek... :(
A komikat pedig nagyon köszönöm!!!! :)
Evi1022, Angel, DaDa, Timmy96, nansal. , szamiii., fruzsii96
Kedves fruzsii96!
A nevem nem árulom el de nyugodtan hívhattok Candynek ha az egész hosszú ;)
Bill amint meglátta, hogy elérte amit akart, elmosolyodott és még inkább megcirógatta az arcom. Ezen már nekem is mosolyognom kellett, de lehajtottam a fejem. Utáltam ha látja milyen piros vagyok, tisztára mint egy paradicsom...
- Naa... - ellenkezett és az állam alá nyúlt de én kihúztam az arcom és elléptem előle és az ajtó felé indultam.
- Nem Bill... - kuncogtam.
- Pedig olyan szép vagy! - mondta és éreztem, hogy a karjait a derekam köré fonódnak.
- Neked lehet... De én utálom mikor olyan vagyok mint egy túlérett paradicsom... - mondtam kicsit duzzogva amin Bill halkan kuncogott.
- Soha nem vagy olyan mint egy túlérett paradicsom... - kuncogott tovább. - De ha olyan is lennél, akkor is a legszebb lennél! - csókolt bele a nyakamba, nekem meg hatalmasat dobbant a szívem.
- Te meg mindig az én manóm leszel! - fordultam vele szembe és megpusziltam az orrát. Ezen csak mosolygott és megsimogatta a derekam.
- Srácok! Kaja! - kiabált fel Simone. Elmosolyodtam mikor Bill hasa hangosan megkordult. Megragadtam a kezét és már húztam is a konyha felé. Még mielőtt beérhettünk volna elkapott egy gyors csókra ami jelezte, hogy mit várhatok ha kettesben leszünk.
- Wow... - mondtam halkan mert ilyen szenvedélyesen még a Motelben sem csókolt.
- Nagyon szeretlek! - mondta és a szemei ragyogtak. ár hozzászoktam Bill érzelemkitöréseihez, de ezek soha nem hozzám tartoztak... Eddig. Ezen a gondolaton elmosolyodtam és a hajába túrva húztam vissza.
Igyekeztem sokkal szenvedélyesebben visszacsókolni mint ő, de hamar átvette az irányítást. Nem bántam, hagy élvezze amit csak akar...
- Én is szeretlek! - suttogtam az ajkai közé mikor elengedett. Elmosolyodott és még mindig csillogó szemekkel nézett rám.
Ó istenem azok a barna szemek... Azok a szemek a világ legcsodálatosabb része. Annál szebb dolog nem is létezhet!
- Nem jöttök? - lépett mellénk mosolyogva Simone.
- De - mondta Bill de még mindig a szemembe nézett. Simone kuncogott és nehézkesen mi is elindultunk. Leültünk az asztalhoz amit Simone szépen megterített.
- Jó étvágyat! - mondtuk egyszerre és szedtünk. Bill udvariasan utoljára, pedig már igen csak hangot adott a gyomra annak, hogy mennyire éhes.
A kaja nagyon finom volt. Simone mindig is fantasztikusan főzött és nagyon szerettem. Igazi háziasszony volt aki mindent meg tett volna az ikreiért. Olyan volt mintha a második anyukám lenne. Imádtam az egész családot.
- Hú, anya... ez isteni volt... - dűlt hátra Bill és hasát fogta.
- Teljes mértékben egyet értek... - sóhajtottam mert annyira tele voltam. Simone mindig újabb adagot szedett míg ki nem durrantunk...
- Örülök, hogy ízlett. - mosolygott miközben felállt és elkezdte leszedni az asztalt. Azonnal felálltam és kivettem a kezéből.
- Majd én megcsinálom! - mosolyogtam mire hálásan nézett. - Te csak pihenj!
- Köszi, addig elszaladok a boltba... - mondta és azzal el is tűnt. Összeszedtem a tányérokat és betettem a mosogatóba. Éppen fordultam volna a maradék kajáért mikor majdnem beleütköztem Billbe.
- Lassabban, cica... - mosolyodott el és elkezdte pakolni a maradékot.
- Bocsi... - pirultam el.
- Semmi! - mosolygott mikor meglátta az arcom. Elfordultam és inkább belefogtam a mosogatásba. Inkább arra koncentráltam mint, hogy már megint elpirultam...
- Segítek! - mondta és szorosan mellém állt. Az elektromosság azonnal tapintható volt kettőnk között. Alig bírtam a kezemben tartani a poharat amit éppen mostam. Inkább letettem és egy tényérért nyúltan. Bill is így tette és a kezünk összeért. A vágy átsöpört a testemen és becsuktam a szemem.
Aztán összeszedtem magam és újra a tányérra kezdtem koncentrálni. Nem mertem Billre nézni mert abból tuti nem lett volna mosogatás...
De persze őt ez nem is érdekelte és ezt azzal adta a tudtomra, hogy a fenekemre csúsztatta a tenyerét és körtáncot járt rajta. A testem minden pontja bizsergett és szembe akartam vele fordulni és nekiesni, de jó érzés volt ez a játék. A tányér abban a pillanatban kiesett a kezemből mikor finoman megmarkolta a fenekem.
Hallottam, hogy sóhajt amitől csak még inkább lázba jöttem. Nem nyúltam új tényérért hanem megkapaszkodtam a mosogató szélében majd elmosolyogtam és kicsit oldalra csúsztattam a kezem, ahol Bill ágyéka volt.
Lágyan megsimogattam majd a mezembe vettem amitől Bill száját egy hangosabb sóhajtás hagyta el. Nem is bírta tovább a játékot, szembe fordított magával és én a konyhaszekrényen találtam magam. Elmosolyodtam, miközben mind két kezem a hajába túrt és a homlokunkat egymásnak támasztottuk.
- A mosogatás Bill... - húztam az agyát.
- Nem érdekel... - mosolyodott el majd lágyan megcsókolt. Szinte beszívtuk egymás ajkát, és lázasan túrtunk egymás hajába. Mintha soha nem is csókolóztunk volna. Mintha valami megváltozott volna...
- Bill! - lihegtem de nem tudtam befejezni a mondatot, mert az ajkai újra az enyémekre tapadtak. - Bill! - toltam el mert tudni akartam, hogy miért ilyen más. - Mi a baj? - kérdeztem mire a szomorúság sütött a szeméből.
- Számíthattam volna rá, hogy átlátsz rajtam... - sóhajtott én meg kezdtem megijedni.
- Bill? - nyögtem félve.
- Nyugi! - csitított azonnal. - Csak ki akarom használni az időt mielőtt elmegyünk turnéra... - mondta és szomorúan lehajtotta a fejét. Szinte hallottam a kőt ami lezuhant a szívemről.
- Jaj Bill... Majd megpróbáljuk meggyőzni Davidet! - emeltem fel a fejét.
- Jó... De ha még sem azt szeretném kihasználni. - jelent meg az arcán a perverz Kaulitz vigyor...
- Én pedig készséggel megyek bele! - súgtam a fülébe és megcsókoltam. Alig értünk egymás szájához de ettől csak még szenvedélyesebb lett az egész
Sorry!!!
2010. aug. 2. 15:05 - írta MorkunkaCímkék: bill, david, georg, Gordon, gustav, love, Simone, Susan, szerelem, th, tokiohotel, tom, vici, victoria
Sajnálom, hogy ennyit kések a következő résszel!!! Én tényleg minden nap úgy kezdem, hogy akkor most hozok ide is részt... De nincs ihlet... Mármint tudom, hogy fogom folytatni csak valahogy nem vagyok ráhangolódva erre blogra!!!
Szóval sajnálom és remélem azért türelmesek lesztek velem szemben és megvárjátok amíg visszatérek!!!! :)
Előre is nagyon köszönöm!
És ha valaki szereti olvasgatni amit írok akkor nyugodtan nézzen be a többi blogomra is!!! :)
http://emiliandtomlove.blogzona.hu/
25. Rész : Fénykép
2010. júl. 26. 19:09 - írta MorkunkaCímkék: bill, georg, Gordon, gustav, iscreamforyou, Simone, Susan, szerelem, th, tokiohotel, tom, vici, victoria
Nagyon köszönöm a komikat!!! Örülök, hogy még mindig tetszik a sztori... Bevallom kicsit féltem attól, hogy nem fog tetszeni mikor már összejöttek... De szerencsére tévedtem...
KÖSZÖNÖM!!!
nansal., DaDaNinci, Timmy96, Tubica, VeronikaV, fruzsii96, Evi1022
- Mellesleg... - szólalt meg egy öt perc után. - Nem csak az az egy szám szól rólad...
- Mi? - néztem rá döbbenten.
- Szerinted a Zoom into me - t kiről írtam? - nézett rám nagy szemekkel majd visszafordult az úthoz.
- Ez most csak valami vicc igaz? - kérdeztem meghatottan.
- Nem... nem az!Tényleg rólad írtam... - mondta komolyan és megfogta a kezem.
- Istenem Bill... Én erre nem tudok mit mondani! - mondtam és ismét könnyek futottak a szemembe. Azt hittem csak én vagyok olyan dilid, hogy oldalakat áradoztam róla a naplómba... Oké azok nem vers formájúak és közel sem olyan szépek mint Bill szavai, de attól még az érzéseim...
- Nem is kell... - mosolygott. - Nekem épp elég az, hogy végre együtt vagyunk... - mondta és megsimogatta a kézfejemet. Nem bírtam válaszolni csak megszorítottam a kezét majd a számhoz húztam, hogy bele tudjak puszilni. Erre csak azt vettem észre, hogy lassulni kezdett az autó míg meg nem álltunk az erdő szélén.
- Mit csinálsz? - kérdeztem és ránéztem.
- Semmi olyat amit bármelyikünk bánna... - suttogta alig halhatóan mikor már olyan közel volt, hogy alig egy ujjnyi távolság választotta el az ajkainkat.
Halványan elmosolyodtam és Bill ajkai máris az enyémeken pihentek. Lágyan, olyan finoman csókolt mintha bármelyik pillanatban összetörhetnék, mintha valami porcelán lettem volna.
Az ajkai óvatosan játszottak az enyémmel, a nyelvével megnyalta az alsó ajkam és átlopakodott a számba. A kezem a nyaka köré csúsztattam és a nyelvemmel felfedeztem a száját...
Az ő keze már rég a nyakamon volt és az ujjával simogatta az állam vonalát amitől a szívem vadul tombolt... De már eleve attól boldogan ficánkolt, hogy Billel voltam és vele csókolóztam... Mindennél jobban szerettem és nem akartam soha mással lenni... Ő volt az életem... minden porcikája... A tekintete és a létezése volt ami még életben tartott... Nélküle már rég halott lennék...
- Mindig maradj velem... - suttogta szinte az ajkaimba. Jó volt hallani, hogy pont azt akarja amit én...
- Ezt kérned sem kell... - mondtam halkan és újra megcsókoltam.
- Anya az első öt perces késés után hívni fog, hogy jól vagyunk- e... - kuncogott mikor elengedtem.
- Oké... Menjünk... - mosolyodtam el. Bill visszafordult a kormányhoz és újra elindultunk. Kicsit meglepődtem mert már nem is voltunk olyan messze. Negyed óra múlva már ott is voltunk. Simone azonnal kijött a házból mikor meghallotta, hogy leparkol a kocsi.
- Sziasztok! - mosolygott kedvesen és azonnal megölelt minket.
- Szia! - mondtuk egyszerre Billel.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte.
- Hát... Kicsit nehézkes volt Vicit kirobbantani az ágyból...- mosolygott rám Bill én meg randán néztem rá.
- Talán mert valaki miatt nem tudtam elaludni... - löktem oldalba amin Simone csak mosolygott.
- Inkább gyertek be... Már rendet raktam a szobátokban.
- Tom is itt van? - kérdeztem.
- Még nincs... Holnap kiengedik ha minden rendben lesz... - mondta miközben bementünk a házba. Újra megcsapott a kisgyerekkorom illata, mikor minden este átjártam ide és Billékkel játszottam.
- Menjetek fel nyugodtan! Gordon csak este jön haza ti addig pakoljatok ki! Ha kész az ebéd szólok! - mondta Simone és visszavonult a konyhába.
-Gyere! - fogta meg Bill a bőröndöket. Elindultunk az emeletre, egyenesen Bill gyerekszobájába. Imádtam azt a szobát... Annyira... magával ragadó volt...
- Imádok itt lenni... - mondtam és mély levegőt vettem. Bill illata még mindig átjárta a helyiséget ami fele akkora volt mint a mostani szobája. Halvány zöld, egy két poszterrel a falon, régi képek az iskolából, autó modellek és pár tőlem kapott emlék... még itt is...
- Miért is? - ölelt meg.
- Nem tudom... Csak jó nosztalgiázni egy kicsit... A régi illatok, emlékek, a szobád... - mosolyogtam rá.
- Hát... Nekem is vannak emlékeim... - mosolyodott el. - Emlékszel mikor egyik nyáron a medencében fürödtünk? Te voltál hat mi pedig Tommal tíz évesek...
- Jaj ne... - csóváltam meg a fejem mert még az emlék gondolata is kínos volt.
- Pedig olyan vicces volt...
- De az nem csak az én hibám volt! - mondtam gyorsan.
- Tudom... De akkor is jót nevettünk...
- Hát ez Simone-ról nem mondható el... - mondtam. Az egész úgy volt, hogy a medencében fürödtünk és Billék egyfolytában fröcsköltek... És hát ugye nem hagytam magam mire kergetni kezdtek a kertben... És hát sikerült felborítani a kertben lévő asztalt minden kajával együtt.
- Igaz... - simogatott meg és halkan kuncogott. A tekintetem a válla fölött egy képre siklott. Ő volt rajta a tizennyolcadik szülinapján és az ajándékait bontotta. Azzal az nagyon aranyos mosolyával vigyorgott amitől meg lehetett zabálni...
- Imádom ezt a képet... - lépdeltem a kép irányába és a kezembe vettem a kerettel együtt.
- Azt? - lépett mögém csodálkozva.
- Aha! Annyira édesen mosolyogsz rajta! - mondta és végigsimítottam a képet.
- Hát nekem ez a kedvencem! - mondta és levett még egy képet a polcról. Azon ő és én voltunk a tavalyi szülinapján. Ő a derekam ölelte ahogy én az övét... Akkor nem vettem észre, hogy hogyan nézett rám.
- Ezt tényleg nagyon jó! - mondtam és rámosolyogtam. - Van még egy? Csak mert nincs közös képem... - szomorodtam el.
- Nincs, de akkor majd elkérem anyu gépét és csinálunk olyan képeket amin együtt vagyunk! - mondta és megsimogatta az arcom.
- Ez remek ötlet... - mondtam és éreztem, hogy az arcom felmelegszik a pirulásomtól...
****************************************************************
http://afcszerelem.blogspot.com/
24. Rész: Indulás
2010. júl. 20. 23:12 - írta MorkunkaCímkék: bill, georg, Gordon, gustav, iscreamforyou, love, Simone, Susan, szerelem, th, tokiohotel, tom, vici, victoria
Ne haragudjatok, hogy eddig húztam a következő részt... Vártam az ihletrohamot... Még most sem jött meg igazán de azért remélem, hogy nem lett nagyon ratyi...
Köszönöm a komikat!! Nagyon kedvesek vagytok!!!! nansal., Evi1022, DaDa, bia94, Ninci, Tubica
És új blogokat is kezdtem, ha érdekel titeket nézzetek be oda is : http://emiliandtomlove.blogzona.hu/
http://lisameetafc.blogzona.hu/
- Ki az? - szóltam bele a telefonba álmosan másnap reggel.
- Csak nem most keltél, cica? - hallottam meg Bill hangját amitől azonnal magamhoz tértem.
- Öhm, de... Hány óra?
- Fél kilenc! Szóval azt hiszem átmegyek, mert gondolom nem pakoltál be... - mondta és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Hát tudod a tegnapi telefonbeszélgetés elterelte a gondolataimat... - mondtam dorgálóan. Ő volt a hibás, hogy nem pakoltam be.
- Hát azt hiszem az életem legjobb telefonbeszélgetése volt... - változott meg a hangszíne, arra a csábos " libabőrőslettahátam" nézésre.
- Nekem is... - mondtam halkan. Egy ideig csend volt aztán csöngettek.
- Leteszem de az ajtón engedj be! - nevetett és más ki is nyomta. Engedjem be... Kösz... Nem volt rajtam ruha.
De végül is anyu volt olyan kedves é kinyitotta. Hallottam Bill lépteit a lécsőn, ahogy közeledik a szobám felé. Igyekeztem minél hamarabb magamra kapni valamit, de csak a bugyival és a melltartóval végeztem.
- Mást ne is vegyél fel! - fonódtak a hátam mögül körém Bill karjai.
- Nem tudom Simone mit szólna ha így állítanék be hozzátok... - fordultam szembe vele.
- Szerintem díjazná... Ezt a testet nem is lehet másképp lereagálni... - mosolygott majd lágyan megcsókolt. Szinte kínzott a lassúsága, ahogy éppen csak hozzáértek az ajkai az enyémekhez. Eszembe juttatta a tegnapi napot meg a beszélgetésünket és én rögtön megnyaltam az alsó ajkát. Erre persze egy heves visszacsókolást kaptam válaszul.
A szívem dörömbölt az ujjaim görcsösen túrtak a hajába és olyan közel húztam amennyire az lehetséges volt. Nehéz volt kibírnom ezt az éjszakát a közelsége nélkül és most még nehezebb volt, hogy ne másszak rá.
- Pakolni...- újra megcsókolt. - kéne... - lihegtem.
- Tudom... - mondta de a tenyere a fenekemre tévedt, majd a csípőmre, a köldököm alá és végül a bugyim szélénél kezdett simogatni.
- Ne kínozz... - mondtam és megcsókoltam a füle mögötti gödröcskét mert azt imádta.
- Te beszélsz... - súgta és végighúzta az ajkát az államon.
- Bill! - nyögtem de azért a kezem a pólója alá csúszott.
- Igen? - kérdezte alig hallhatóan.
- Pakoljunk... - mondtam mikor a keze már majdnem a bugyimban volt.
- Rendben...- sóhajtott szomorúan.
- Ne aggódj! Amint lesz időnk... - mondtam és megpusziltam. - Nem csak telefonon, fogunk beszélgetni... - mondtam és a bőröndömhöz léptem. Elkezdtem pakolni a ruhákat amiket Bill nyomott a kezembe.
- Miért van az, hogy csupa csipke fehérnemű van a bőröndben? - néztem rá nagy szemekkel. Elmosolyodott és adta a következő melltartót.
- Mert iszonyat jól nézhetsz ki ezekben... - mondta.
- Hát...biztos... - mondtam. Igazából nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet bennem ennyire szép... De legalább szeretett...
- Na jó... Ennyire ruha elég... - mosolygott.
- Aha... Mikor indulunk? - kérdeztem miközben hozzábújtam.
- Hát... Talán most... Anya már nagyon vár... - mondta és valamin mosolygott.
- Tényleg?
- Igen... Szeretne veled beszélgetni... Szerintem már most azt tervezi mi lesz mondjuk három év múlva...
- Én egyenlőre szeretnék a jelennek örülni! - mondtam.
- Én is... - mosolygott. Ezek után lementünk a csomagommal, elköszöntem anyutól meg aputól.
- Bill... - Szólt utánunk apa. Mindketten baromi nagyot nyeltünk de azért Bill visszafordult.
- Igen? - kérdezte.
- Szóval... Vigyázz az én Vicimre... akkor is... - mondta én meg totál elpirultam. Bill maga mellé húzott és elmosolyodott.
- Ez csak természetes! - mondta és újra elköszöntünk és kimentünk Bill kocsijához. Kinyitotta az ajtót nekem majd bemászott mellém. Engem is meglepett, hogy azonnal megcsókolt. Nem értettem de azért visszacsókoltam.
- Szóval beszéltél a szüleiddel... - mondta mikor elhúzódott...
- Úgy tűnik elfelejtettem mondani... - mondtam.
- Igen... De legalább nem haragszik apád.
- Ja, egy pillanatra azt hittem, hogy ott fogok meghalni... - csóváltam mosolyogva a fejem miközben Bill elindult.
- Hát még én... - mosolyodott el. Bekapcsoltam a rádiót és énekelni kezdtem. Láttam, hogy Bill rám néz de azért ő is énekelni kezdett. Amint ezt meghallottam én elhallgattam és figyeltem Billt ahogy énekel... Imádtam a hangját, imádtam a csodálatos lelkét amit beleadott ebbe az egészbe...
- Mi az? - kérdezte végül.
- Imádom ha énekelsz! - mosolyogtam rá. Erre a válasza az volt, hogy megfogta a kezem és megsimogatta.
- Én meg ahogy zongorázol... - mondta. - És a dal amit írtál... Tom eljátszotta és valami fantasztikus... Mindenkinek nagyon tetszett! David azt mondta, hogy rajta lesz a következő lemezen...
- Az... az...Rólam szól?- kérdeztem szinte hangtalanul.
- Igen... - nézett rám mert pont egy piros lámpánál álltunk. Éreztem, hogy könnybe lábad a szemem, ahogy megdobban a szívem és még boldogabb leszek ( ez lehetséges egyáltalán?)
- Bill... - néztem a szemébe... - Te... te írtál rólam egy számot?
- Igen... - mosolyodott el. - Valahogy ki kellett mondanom mit érzek... Ha neked nem is mertem... - nem válaszoltam csak elkaptam a pólóját és odahúztam magamhoz. Szenvedélyesen megcsókoltam, már szinte egymásra másztunk de a mögöttünk lévő autó ránk dudált.
Mindketten elmosolyodtunk és Bill azonnal ment. Kihajtottunk a városból és rákanyarodtunk a régi házukhoz vezető útra.
23. Rész: " Megmosom a hátad!"
2010. júl. 16. 21:02 - írta MorkunkaCímkék: bill, david, georg, Gordon, gustav, iscreamforyou, Simone, Susan, szerelem, th, tokiohotel, tom, vici, victoria
Sziasztok!
Nagyon- nagyon sajnálom, hogy eddig nem írtam csak elvesztettem a füzetem :( Nem akartam mást írni mert jó volt amit megírtam... De muszáj lesz mert nincs meg... Szóval még egyszer bocs!!
Szeretném megkérdezni, hogy kinek lenne kedve ismerkedni?? Ha valakinek lenne, akár egy barátság kialakulása érdekében akkor az írja meg komiban!!!! :) Várom őket :)
És nagyon szépen köszönöm az összes kommentet! Örök hála!
Evi1022, nansal., nyusziful84, ♥Éicy Cuty♥, DaDa, Tubica, Tina88
Billel azonnal a zuhany alatt álltunk. Megengedte a csapot és a víz a hátunkra folyt. Nagyon kellemes érzés volt a még mindig felhevült testemre... Kicsit libabőrös lettem de ahogy elnéztem Bill is. Vártam, hogy közelebb lép, de csak nem volt hajlandó áthidalni a három lépésnyi távolságot. Felnéztem rá és láttam, hogy barna szemei csodálattal teli fürkészik minden porcikám. Zavarba jöttem...
- Mit nézel? - kérdeztem és nézegetni kezdtem magam. Éreztem, hogy tök piros vagyok így jól jött, hogy lehajtottam a fejem.
- Csak azt csodáltam, hogy milyen gyönyörű vagy... - suttogta. Egy lépést közelített amitől megdobbant a szívem. Most már Bill hajára és zuhogott a hideg víz amitől egy pillanatra megborzongott.
- Elfogult vagy... - mosolyogtam, és én is végignéztem.
- Nem hinném... - suttogta a fülembe és olyan közel lépett, hogy a testünk összesimult. A keze a derekamra tapadt és végigsimogatta. Gyengéden átöleltem a derekát és a karjait amiket körém fonta és megcsókoltam a kulcs csontját.
Nem tudom meddig álltunk a hideg víz alatt, egymást ölelve, szavak nélkül, hangos szívdobogások közepette, de úgy éreztem, hogy az életben nagyon kevésszer voltam olyan boldog mint akkor.
De azok a pillanatok amikor ezt éreztem, csak azóta léteztek, hogy megtaláltam Bill szobájába a levelet. Istenem az a levél...
Mély levegőt vettem és mélyen beszívtam mámorító illatát. Annyira boldog voltam. Szavakkal nem tudtam leírni, azt a felemelő érzést amit akkor éreztem ha Bill kezei körülöttem voltak. A megnyugtató érzés, biztonság és szenvedély egyveleg a világ legjobb érzése volt mert Bill iránt érezhettem és tudtam, hogy ő is így érez... Tudtam, hogy szeret és engem akar, és vigyáz rám...
Újra megcsókoltam a kulcs csontját mire a keze elindult a derekamon. Felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek. A szemei csillogtak, ami kellemes melegséggel töltött el. Boldog voltam, hogy láthatom ezt a csillogást a szemében.
- Szeretlek! - mondta és végigsimította a nyakam. Megfogta a nyakláncom és elmosolyodott.
- Én is szeretlek! - mondtam és megpusziltam.
- Mindig rajtad van? - kérdezte.
- Semmi pénzért nem venném le! - mondtam és a szivacs után nyúltam.
- Mit tervezel? - kérdezte kíváncsian mikor tusfürdő után nyúltam.
- Megmosom a hátad! - mosolyogtam.
- Majd én a tied! - mondta halkan és kivette a kezemből a szappanos szivacsot. Elmosolyodtam és lefejtettem a karjaimat, hogy megmoshasson. Bill végig a szemembe nézett... Olyan áthatóan, hogy beleremegtem és bizseregni kezdett a hasam. Mikor finoman hozzám érintette a szivacsot a szívem vadul tombolni kezdett a bordáim alatt.
Bill keze biztosan kőrözött a mellemen, lágyan finoman, alig ért hozzá ami teljesen felizgatott... megint.
- Nem jössz be? - kérdeztem Billt, otthon az ajtónk előtt. - Ha te is ott vagy nagyobb az esély rá, hogy elengednek!
- Ugyan! Ha ők nem is jönnek... Téged biztos elengednek... - simogatta meg a vállam nyugtatás képpen.
- Oké... - sóhajtottam. - Akkor majd reggel találkozunk... - mondtam és igazából ez volt a legnagyobb problémám... Külön aludni... a mai délután után...
- Igen... - mondta ő is. - Szeretlek! Aludj jól! - csókolt meg szenvedélyesen.
- Te is! Szia! - mondtam és vártam, hogy elmenjen, de csak egymás szemébe bámultunk. Nem bírtam ki... megcsókoltam.
- Lehet mégis be kéne kéretőznöm... - sóhajtott és újra meg akart csókolni, de én eltoltam.
- Lehet... De ha ennyit nem bírunk ki mi lesz egy hónapig?
- Mondtam, hogy ezt elintézem... - sóhajtott.
- Rendben! - mondtam bár nem igazán hittem, hogy David megengedi.
- Hívj amint beszéltetek! És reggel azonnal itt vagyok!- mosolygott és újra megcsókolt. A csók után gyorsan elment, hátra se nézett aminek örültem, különben nem kellett volna reggel értem jönnie...
- Sziasztok!- mondtam mikor beléptem a házba.
- Szia! - jöttek ki anyuék.
- Jól van Tom? - kérdezte apa. A kórházból felhívtam őket így mindent tudtak.
- Igen... És kibékültek Billel is... - mondtam. - És... Szeretnék kérni valamit... Vagyis nem én hanem Simone... - kezdtem miközben bementünk a nappaliba.
- Hallgatunk!- mosolygott anyum.
- Szóval Simone azt kérdezi, hogy nem szeretnénk-e elmenni hozzájuk egy hétre... Amolyan hosszú bulira...
- Mindannyian? - csodálkozott anya.
- Igen... Titeket is szívesen vár!
- Hát... - kezdte anya és apára pillantott.
- Te nyugodtan menj el kicsim... De mi be vagyunk táblázva... Ráadásul gyakornokokat is kaptunk szóval még a helyettesítés sem oldható meg...
- Kár... De azért köszönöm! - mondtam és megöleltem őket.
- Nincs mit! Viszont szeretnék veled négyszemközt beszélni! - mondta anya. Apa szó nélkül felállt és kiment.
- Igen? - kérdeztem.
- Szóval csak szeretném tudni, hogy mennyire komoly a kapcsolatotok Billel... - mondta én meg éreztem, hogy elpirulok, és nagyot nyelek.
- Úh, akartam már erről beszélni... - vakargattam a fejem. - Szóval, nagyon komoly! - mondtam. Anya elmosolyodott majd újra felvette a komoly anyaarcot.
- Értem... És... Remélem felelősséggel csináltátok... És, hogy Bill...
- Bill nagyon figyelmes volt! - mondtam azonnal. - Óvatos volt és kedves! És igen... védekeztünk! - mondtam. Magam is csodálkoztam, hogy nem pirultam el.
- Ennek örülök! És annak is, hogy Billel vagy... Igazán megérdemlitek egymást!
- Én pedig örülök, hogy nem akadtatok ki... - mondtam.
- Gondolom, apáddal inkább én beszéljek... - mosolygott.
- Hát igen... Nem hiszem, hogy ezt velem akarja megbeszélni... - nevettem.
- Hát igen... Szerintem tőlem is elég kínos lesz hallania... - nevetett anya is. Kicsit még beszélgetünk, vacsiztunk aztán felmentem a szobámba. Ott az első dolgom volt, hogy elővettem a naplómat és írni kezdtem.
Kedves Naplóm! (2010. 06. 12. )
Hát... Először is sajnálom, hogy nem írtam ilyen sokáig, de rengeteg minden történt velem. Ugye utoljára ott tartottunk, hogy Bill majdnem magcsókolt... Hát akkor ezt hallgasd meg!
Mikor felmentem Bill szobájába akkor találtam egy levelet amit nekem írt... Szerelmes levél volt... Leírta benne, hogy régóta szeret, csak nem mert közeledni...Leírta, hogy nem merte elmondani mert félt, hogy nem viszonoznám az érzelmeit...
És... Lefeküdtünk... Te hallod... Bill annyira... annyira de annyira jól csinálja... Ahogy figyel rám és közben mindent meg tesz azért, hogy nekem is jó legyen... ahogy simogat!! Amikor simogat úgy érzem, hogy ott helyben fogok felgyulladni... Amikor megcsókol... Áh... Jaj... Komolyan nem gondoltam, hogy a szex ennyire jó... A szerelem és a vele járó testi kapcsolat az életben a legszebb dolog. Az, hogy szeretheted a másikat és örömet okozhatsz neki, és ugyanebben az időben ő is örömet okoz neked... IMÁDOM! komolyan folyamat ezt csinálnám...
De történtek rossz dolgok is... Tommal összevesztek. Tomnak megtetszett egy csaj és Bill letapizta... Igen tudom nekem is nagyon szaruk esett... De végul is nem ez a lényeg, hanem , hogy összevesztek és Tomot bedrogozta az a kis ribanc és ezért majdnem meghalt... Igen jól hallod... Leállt a légzés és nemrég jöttünk el a kórházból... Szerencsére most már jól van és Billel is elrendezték a dolgokat.
De most megyek mert fel hívom Billt, hogy holnap jöhet értem mert egy hetet fogunk Simone-éknél tölteni... Hát nem Fantasztikus???? :)
Ismét köszönet!!!
2010. júl. 13. 13:38 - írta MorkunkaCímkék: bill, david, georg, Gordon, gustav, iscreamforyou, Simone, Susan, szerelem, th, tokiohotel, tom, vici, victoria
Egyszerűen nem jutok szóhoz... a mai napon háromszor kaptam meg ezt a díjat, kétszer erre a blogomra, úgy, hogy egyszer már kaptam!!! Ha tudnátok, hogy milyen boldog vagyok!!!
Én komolyan nem tudom mi olyan jó a blogomban!! Szeretem írni és élvezem mert ez az ÉLETEM... de valahogy soha nem olyan mint aminek szeretném... De mind1, a lényeg az, hogy ti szeretitek és emiatt nagyon de nagyon BOLDOG vagyok!!!
KÖSZÖNÖM nyusziful84 (http://kisvagytevalojaban.blogzona.hu/) és ♥Éicy Cuty♥ ( http://lonlee-life.blogzona.hu/)
Sajnálom de nem olvasok annyi blogot, hogy ennyiszer meg tudjak nevezni /embereket! Remélem nem haragszotok!! A díjazottaim ugyan azok akik itt http://emiliandtomlove.blogzona.hu/archives/2010/07/13/Nagyon_koszonom
MÉG EGYSZER KÖSZÖNÖM
22. Rész : Motel
2010. júl. 12. 20:27 - írta MorkunkaCímkék: bill, georg, Gordon, gustav, iscreamforyou, Simone, Susan, szerelem, th, tokiohotel, tom, vici, victoria
Nagyon szépen köszönöm az összes komit! Boldog vagyok, hogy vannak újak akiknek tetszik!!!!
Biakola, nansal., Evi1022, DaDa
És bocs, hogy ilyen rövidke lett. Remélem azért tetszeni fog!!!
És megint van egy új blogom ha valakit érdekelne... ------------> http://emiliandtomlove.blogzona.hu/
+18
Elmosolyodtam azon ahogy Bill rögtön a gázba taposott és már száguldottunk is. Nekem keresztbe kellett tennem a lábam, hogy csillapítsam a kirobbanni készülő vágyamat.
Úgy éreztem, hogy a legapróbb érintésétől is fel tudnék robbanni. Még akkor is ha csak az arcomhoz, vagy a kezemhez érne.
Felsóhajtottam és mocorogni kezdtem. Bill felém fordult és elmosolyodott. Megfogta a combom amitől egyáltalán nem lett jobb a helyzet.
- Bill! - nyögtem. - Ha ezt nem hagyod abba balesetet fogunk okozni... - mondtam.
- Sietek ne aggódj! - mosolygott és elengedett. A szívem vadul dörömbölt, a vágyak kitörni készültek. Bármelyik pillanatban rávethettem magam... A szemem az ágyékához siklott. A farmere már nagyon dudorodott, ezen elmosolyodtam majd akaratom ellenére elképzeltem ruha nélkül. A látványa még jobban felizgatott... Aztán az agyam végigpörgette az összes szexuális élményemet ami a kegyelem döfés volt.
A karjait ahogy körém fonta, ahogy először megcsókolt, ahogy simogatni kezdett, ahogy levetkőztetett. Mikor ott kezdett simogatni... Mikor egymást kényeztettük a szobámban, ahogy kínzó lassúsággal hatolt belém... Ahogy a nyakamba lihegett, ahogy élveztük, ahogy végigsimította a testem minden pontját, ahogy egyre hevesebbek lettünk...
Megcsóváltam a fejem és igyekeztem lenyugtatni a pulzusomat. De a szívem csak tovább tombolt a gondolattól, hogy hamarosan újra a karjaiban fog tartani...
Újra megcsóváltam a fejem és szerencsére kiszúrtam egy életmentő helyet. Gyors végiggondoltam és nem bírtam volna ki hazáig.
- Bill! Balra!- mondtam. Ő szó nélkül befordult a Motelhez amit kiszúrtam. Látszólag ő sem nagyon tudta elviselni a gondolatot, hogy tovább ruhában tartson. Rögtön leparkolt és már pattantunk is ki a kocsijából. Bezárta és kézen fogva rontottunk be a szerény Motelba. Nem volt koszos meg semmi... de olcsó hely volt.
- Egy szobát szeretnék! - mondta Bill. A hangja baromira izgatott volt.
- Milyen szobát? - kérdezte a nő. Hogy lehet ennyire hülye? Itt állunk egymásra kiéhezve és nem tudja??
- Mindegy... csak adjon egyet! - mondta Bill.
- Rendben! - mondta a nő zavartan és odaadta az első kulcsot ami a kezünk ügyébe akadt. Bill kifizette estig és már siettünk is. Szerencsére nem volt nehéz kiigazodni így ahogy meglátta a szobát már be is rontottunk. Becsuktam az ajtót és ahogy kattant a zár Bill ajkai ott pihentek az enyémen. A nyelvünk nem habozott, azonnal felfedező útra indult a másik szájában ami fokozta a vágyamat, mikor már azt hittem nem lehet.
- Szeretlek!- suttogta miközben elkezdtük levenni egymás pólóját és ettől megszakadt a csókunk.
- Én is szeretlek!- mondtam de már alig lehetett érte mert már követeltem az újabb csókot. Bill az ágy felé kezdett húzni miközben kikapcsolta a melltartómat. A testem lángolt a vágytól amit tőle éreztem, ahogy meztelen felsőtestünk összeért...
Az ágyra huppant én pedig rá estem. A csókunk csak még szenvedélyesebb lett és a kezem türelmetlenül kóborolt a farmerjához, hogy végre megszabadítsam tőle. Szerencsére egy pillanat alatt sikerült így már csókolgatni is kezdtem a hasát és a mellkasát. Az alsógatyája már jócskán púposabb volt mint szokott. Mikor levetem róla azt is átfordított minket és megszabadított a szoknyámtól és a bugyimtól.
Szenvedélyesen megcsókolt miközben a kezeivel a mellem és a középsőm simogatta. Ez volt vég... A számat nyögések hagyták és az izgalomtól a takarót markolásztam...vagy épp Bill hátát. Bill ajkai levándoroltak és a nyelvével kezdte izgatni a csiklómat amitől még hevesebb lettem. Izzadtam, lángoltam és minél hamarabb azt akartam, hogy eggyé válunk. A hátára nyomtam Bill és azonnal kényeztetni kezdtem. Az ő száját is a megszokottnál hevesebb nyögések hagyták el, de fél perc után már nyúlt is az óvszerért. Felhúztam, és mikor újra kényeztetni akartam magára húzott majd maga alá gyűrt.
A számat a kelleténél kicsit hangosabb nyögés hagyta el mikor megéreztem magamban. A vágyamtól teljesen megvadultam és mindenről megfeledkeztem. Csak ő és én voltunk, ahogy egyre hevesebben mozgott. Teljes testével hozzám simult és a csípője is egyre gyorsabb lett, ahogy a lélegzetünk is. Ezek néha már már hangos nyögések voltak.
Annyira fel voltunk izgulva és annyira vágytunk egymás közelségére, hogy meg sem próbáltuk húzni az időt. Csak egyre hevesebbek és hevesebbek lettünk. A szám már égett a sok csóktól és a testemmel erdő tüzet lehetett volna okozni, de nem érdekelt. Billel voltam és ez mindent megért.
A kezei össze vissza kóboroltak, de főleg a mellemen, miközben a számat tépte a csókjával. Éreztem, hogy a vágyam egyre nagyobb lesz és nagyobb és ezt rajta is éreztem. A szívem vadul tombolt és éreztem, hogy a vágyam eléri a csúcspontot. Bill és Én kellemesen lihegtünk és nyögtünk... Végül Ráfeküdtem a mellkasára, hogy lenyugodjak. A hátam simogatta miközben lihegett. Lágyan megcsókolta az arcom mire mellé feküdtem. A testünk vizes volt az izzadságtól, mélyen egymás szemébe néztünk. A levegő még mindig izzott mire elmosolyodtam. Az emlékek annyira édesek voltak...
- Hát ez fantasztikus volt... - mondta Bill mosolyogva és még közelebb húzott. A szívem megint meglódult.
- Szerintem is... - mondtam és megint beindult a vágyam. Szenvedélyesen megcsókoltam és nem tiltakozott. de hirtelen elhúzódtam. - Mit szólnál ha felfedeznénk a zuhanyzót? - kérdeztem mire a mosolya még szélesebb lett.
- Remek ötlet!- mondta és már a karjaiban tartott igyekezve a hideg víz alá.
21. Rész: A kórházban
2010. júl. 11. 14:45 - írta MorkunkaCímkék: bill, david, georg, Gordon, gustav, iscreamforyou, Simone, Susan, szerelem, th, tokiohotel, tom, vici, victoria
Köszi a kommenteket :bia94, fruzsii96, Evi1022, nansal., DaDa
http://xxxsweetcandyxxx.blogspot.com/
Mikor Bill már ott állt Tom ágya mellett még akkor sem voltak hajlandóak beszélni. De azt hiszem nem is kellett. Jelen pillanatban Billnek csakis az számított, hogy épségben van a bátyja és látni akarta.
- Bill én sajnálom! Túlreagáltam ezt az egészet! Ne haragudj, rendben?- nézett Tom mélyen Bill szemébe. Olyan aranyosak voltak... Mindkét pár szem teljesen ugyanolyan volt... Ugyanúgy csillogtak és ugyanúgy nézték a másikat, várva a reakciókat.
- Egy kicsit...- vont vállat mosolyogva Bill egy kisebb szünet után. Tom megkönnyebbülten elmosolyodott majd rám mosolygott és ismét Billre. - De én is hülyeséget csináltam... Nem kellett volna Jessicát felhoznom...
- De... de. Nagyon jól tetted... Én nem is tudom mi ütött belém, hogy ennyire kiakadtam...- sóhajtott Tom szomorúan. Bill leült egy székre engem pedig az ölébe húzott.
- Féltékeny voltál... Azt hiszem életedben először...- nevetett Bill és én is halkan kuncogtam.
- Igen...- hajtotta le a fejét Tom. - És azt hiszem Georggal is beszélnem kéne...
- Valószínű... - mosolyogtam rá. Nem tudtam mit kezdeni Katy viselkedésével... Hogy mégis mire jó neki ez az egész.
- És mi lesz Katyvel? Hiszel Georgnak?
- Nos Katy...- kezdte Tom. - Azt hiszem igen csak a drog hatása alatt voltam még reggel... Nem tartom valószínűnek, hogy tényleg szerelmes lennék... Vagyis... Inkább csak annyi, hogy többször is lefeküdnék vele... De semmi heves szívdobogás, izzadó tenyér... Vagy bármi szívbaj amit ti produkáltok...- mosolygott ránk mi meg Billel egymásra mosolyogtunk.
- Szóval ennyit arról, hogy Tom Kaulitz szerelmes... - nevettem.
- Jó volt, megvolt de ennyi volt...- mondta Tom.
- Nem azt mondtad, hogy még akarod?- kérdezte Bill.
- Nem hiszem, hogy a kihallgatáson meghúzhatnám...
- Kihallgatás??- csodálkoztunk Billel.
- Aha... Én csakis azt a piát ittam amit Katy hozott nekem... Egyenesen rám erőszakolta... Így azért elég egyértelmű a dolog, nem?
- De...- bólogattam és teljesen le voltam döbbenve. Bill sem nagyon jutott szóhoz így vagy öt percig csendben ültünk és elmerültünk a gondolatainkban, egészen addig amíg Bill meg nem szólalt.
- Azt hiszem anyuék is látnának...
- Mindenki itt van? - csodálkozott.
- Miért mit hittél? - kérdeztem mosolyogva és felálltam.- Hogy egyedül hagyunk?? - nyomtam puszit az arcára, mire ő szorosan megölelt.
- Annyira szeretlek titeket...- mondta végül. Elmosolyodtam. Tom nagyon ritkán mondta el, hogy pontosan mit érez... Nagyon jól esett. Én is ugyanúgy szerettem és nem tudtam volna elképzelni az életemet nélküle. Ő volt az én nagy bátyám aki mindentől megvédett és mindig ott voltunk egymásnak...
- Én is szeretlek bratyó!- szorítottam meg.
- Anyu, gyertek!- szólt ki Bill mire elengedtem Tomot. Mi Billel kimentünk a kórteremből és hármasban hagytuk őket.
Ahogy kiléptem és megláttam az arcokat amik rám és Billre szegeződnek azonnal sejtettem, hogy itt valami nincs rendben. Sunan és Gustav egymást ölelték de Georggal együtt úgy néztek rám mintha a kivégzésemre jöttem volna. Aztán David... te jó ég... Mint maga Lucifer amikor a pokol legmélyebb bugyrába küldi a lelkeket...
- Most alakul? - nézett Billre dühösen. - Nekem mégis mikor óhajtottál arról szólni, hogy te és Vici együtt vagytok?
- David... Ez most nem alkalmas! - mondta Bill.
- Miért? Tom rendben van! - mondta dühösen. - Nagyon jól tudod, hogy nem haragszom ha barátnőitek vannak... Még Tomra sem mikor minden létező miniszoknyás csajt lefektet... De szóljatok!
- David... kezdtem de nagyon rondán nézett rám és ez belém fojtotta a szót. Tudtam, hogy ez lesz ha Bill hazudik... Ezt pedig nem akartam.
- David... Ne haragudj... Hirtelen jött az egész és nem tudtam, hogyan szólhatnék, hogy ne akadj ki... - mondta higgadtan Bill.
- Rendben! Elnézem... De kérlek ne legyen még egy ilyen!! És szeretném ha megbeszélnénk a dolgokat. Úgy értem, hogy sajtó meg hasonlók.
- Nem akarom belekeverni!- mondta gyorsan Bill és még szorosabban fonta a derekam köré a kezét.
- Rendben... De akkor úgy is kell viselkedni! - mondta aztán Billről rám pillantott.- Vici? Menni fog? - kérdezte ezúttal kedvesen.
- Persze... Bár pontosan mit is kell tennem? - kérdeztem mire elmosolyodott. Régen, mikor a fiúkat felfedezte, nagyon sokat jártam a próbájukra és vele is sokat beszélgettem. De ahogy beindultak a dolgok nem jött össze...
- Csak annyit, hogy a nyilvánosság előtt ne faljátok egymást... Mármint ha tényleg azt akarjátok!
- Rendben... Asszem menni fog... - mondtam és elgondolkodtam, hogy tényleg? Mert, hogy olyan mintha világgá akarnám kürtölni... De ha Bill meg akar óvni, akkor biztos tudja, hogy miért... És én bele megyek... Nem fogok akadékoskodni, hiszen a lényeg, hogy együtt vagyunk...
- Remek... És gondolom most a nyáron többet foglak látni...- mosolygott még kedvesebben.
- Remélem!- néztem boci szemekkel Billre aki csak nevetett.
- Ha nem lennél ott ezek után nem tudnék zenélni... - mosolygott és megsimogatta az arcom.
- Remek!- dörzsölte össze a tenyerét David. Akkor azt hiszem egy hónap múlva keményen fogtok izzadni...
- Egy hónap?- kérdezte Gustav.
- Igen... Dolgozni kell a lemezen, interjú, pár koncert... De addig pihenjetek!
- Koncert? - estem kétségbe. - Hol?
- Ő... Lesz egy Magyarországon és lesz Franciaországban... ja meg Angliában is... - mondta David elgondolkodva. Én pánikba estem... Ha elmennek koncertre az legalább egy hónap... Ha nem több... Nem akartam ennyi ideig távol maradni tőle... De egyikőjüktől sem... Ők voltak a családom...
- Georg... Azt hiszem be kéne menned! - nevetett Simone mikor kijöttek Tomtól.
- Rendben...- állt fel. Én még mindig le voltam foglalva azzal, hogy egy csomó ideig nem fogom látni őket... és ez kiborított...
- Azt hiszem van pár dolog amit meg kell magyaráznotok! - mondta Gordon miközben rám és Billre pislogott.
- Szerintem is... - mosolygott rám Bill. Magamra erőltettem egy mosolyt de láttam a szemében, hogy tudja, hogy valami nincs rendben.
- Szóval? Mi is történt?- kérdezte Simone miközben sétálni kezdtünk. - Mert én még csak ott tartok, hogy Te is a fiúk olyanok vagytok mint a testvérek...
- Tommal igen... - kezdtem. - És eleinte Billel is... De... szóval már nagyon régóta... szerettem...- pirultam el. Bill csak szorosabban fogta meg a kezem.
- És én is szeretem... De valahogy eddig vakok voltunk...- nézett a szüleire.
- Tehát még csak most jöttetek rá, hogy szeretitek egymást? - mosolygott Gordon.
- Pontosan...- mosolyogtam azon, hogy milyen szánalmasak is vagyunk.
- Minden esetre nagyon örülök! - ölelt meg hirtelen Simone. - Nálad keresve sem találhatott volna kedvesebb, szebb vagy jobb szívűt Bill.- Olyan szorosan ölelt magához mint régen mikor náluk lógtam vagy valami. Annyira jól esett... Annyira szerettem Simone-t és örültem, hogy nem zavarja, hogy az egyik fia barátnője vagyok.
- Köszönöm! - mondtam meghatottan. Simone elengedett és Gordon is megölelt. Nagyon jó esett, hogy így gondolnak rám.
- Mit szólnátok ha a következő hétvégén hazautaznánk? - kérdezte mosolyogva Bill.
- Az remek lenne! - mondta boldogan Simone.
- De a bátyádat is rángasd magaddal!- mondta Gordon nevetve.
- Rendben... De szerintem az lenne a legjobb ha amint kiengedik mennénk... Persze ha nektek jó...
- Nagyszerű lenne! - ujjongott Simone. Ritkán látta a fiait és most nagyon örült. Nekem már csak meg kellett kérdeznem, hogy elengednek-e.
- Remek! Akkor szerintem el is kezdünk pakolni...- nézett rám Bill. Valamiért nagyon azt akarta, hogy elmenjünk.
- Még azért megkérdezem anyuékat...- mosolyogtam.
- Akkor azért megyünk... - mosolygott még mindig. Annyira boldog voltam, hogy megint boldog, hogy nem szomorkodik Tom miatt.
- Rendben! Mi meg közöljük Tommal meg a többiekkel... Lehet ők is jönnek. Mit szólnátok? Egy igazi nagy családi parti? Lehet még a szüleid is eljönnek! - nézett rám Gordon.
- Megkérdezem!- mondtam boldogan. - Bár szerintem egész hétre be vannak osztva.
- Rendben! Kérdezd meg és majd szóljatok! Egy hetes nagy családi buli... - nevetett Simone. Én nagyon örültem mert nagyon jól hangzott. Legalább kiélvezhettem Bill ittlétét... Amíg el nem mennek. Újra elkapott a rosszkedv amit Bill is észrevett.
- Na megyünk, sziasztok! - mondta. Gordonék gyors elköszöntek meg én is, de Bill már javában vonszolt a kocsi felé. Még szerencse, hogy Georg volt olyan okos, hogy az ő kocsijával jött...
Beültünk a kocsiba és Bill szó nélkül kanyarodott ki a parkolóból. A kórház majdnem fél órányi útra volt otthonról ami nem bizonyult jónak. Bill mondani akart valamit... és az a valami ahhoz kapcsolódott, hogy rossz kedvem volt... Nem akartam hallani így nem biztattam. Nem akartam hallani, hogy minden rendben lesz, hogy minden nap beszélünk telefonon... Nem mert annál kevésbé hittem volna benne.
Bekapcsoltam a rádiót de ott valami gagyi szám ment így CD-re kapcsoltam. A lejátszóban persze, hogy Tokio Hotel ment... Kicsit meg is nyugodtam... Elengedtem magam, mint mindig ha Bill hangját hallottam.
- Mi a baj? - kérdezte tíz perc után. Felsóhajtottam.
- Semmi...- hazudtam még ha nyilvánvaló is volt, hogy nem így van.
- Aha... Persze... Amióta Daviddel beszéltünk a konc... - mondta de még be sem fejezte a mondatot, rájött mindenre. Lehunytam a szemem, mélyeket lélegeztem. Mikor újra kinyílt a szemem a kocsi az út szélén parkolt, és Bill a kormányra meredt. Ne ez az amit nem akartam... Hogy eméssze magát...
- Bill... - kezdtem és megfogtam a kezét.
- Nem akarom, hogy kiakadj azért, hogy koncertre megyünk!- mondta és rámnézett.
- Nem akadtam ki! - ellenkeztem azonnal.
- De igen...- nézett rám szomorúan.
- Nem! Csak hiányozni fogsz... - mondtam és megsimogattam az arcát.
- Ennyi? - mosolyodott el. Annyira éreztem, hogy neki másra következtet...
- Ennyi... Mi lenne?? - mosolyodtam el én is. - Ez nem elég?
- Azt hittem... Mindegy... - mosolyodott el és megsimogatta az arcom.
- Szóval? Megnyugodtál? - kérdeztem és átcsúsztam az ölébe.
- Hát, hogy itt ülsz... mindenképpen... - mosolygott. Szembefordultam vele és megcsókoltam a nyakát.
- Helyes...
- Ne terelj! -tolt el azonnal. Lebuktam... - Tudom, hogy te attól még nem nyugodtál meg! - túl jól ismert. - de ne aggódj... Megkérem Davidet, hogy velünk gyere!
- Akkor tuti kiderülne, hogy közöm van a bandához... úgy...- mondtam és megcsóváltam a fejem. - Bill... Túl fogom élni... Máskor is túléltem, hogy távol voltál...
- De ez más... Most tudom, hogy szeretsz...- mondta mintha eddig róla beszéltünk volna... Rájöttem, hogy miért.
- Hiányozni fogok?? - csodálkoztam rá és teljesen meghatódtam.
- Mit hittél? Hogy majd kibírok ennyi időt nélküled mikor csak épp, hogy kiderült, hogy szeretsz...
- Igen... szeretlek...- mosolyogtam és újra megcsókoltam a nyakát... Ezúttal a föléhez közel mert azt nagyon szerette. Nagyon boldog voltam... Hiányoznék neki...
- Akkor is beszélek Daviddel... Ő majd valamit kitalál, hogy miért vagy velünk... - suttogta de alig bírt beszélni. Ez megnyugtatott mert éppen a pólója alatt kezdtem simogatni.
- Menjünk haza!- suttogtam a fülébe majd apró puszit nyomtam mögé. A kezei a fenekemre kóboroltak de azért bólintott.
- Padlógázzal... - lehelte a nyakamba mikor éppen megcsókolta. Kimásztam az öléből és igyekeztem elrejteni az arcomon mennyire izgatott lettem...
20. Rész: Velem akar beszélni...
2010. júl. 8. 21:10 - írta MorkunkaCímkék: bill, david, georg, Gordon, gustav, iscreamforyou, Simone, Susan, szerelem, th, tokiohotel, tom, vici, victoria
Újra itt...!!! Jaj halljátok, majdnem egy teljes füzetet tele írtam at új részekkel XD Elég vicces volt, ahogy a Balcsi partján ültem és én vadul írtam miközben mindenki a vízben hűtötte a popóját.. :) Na mind1, remélem tetszeni fognak a részek és ugyanolyan sok, kedves komit kapok!!!
KÖSZÖNÖM : bia94, nansal., Evi1022, DaDa, fruzsii96, Tubica
Ahogy beértünk a házba az első dolog amit megláttam, az az volt, hogy Tom a földön feküdt és Bill lélegeztette. Teljesen lesokkoltam és hirtelen azt sem tudtam mit kéne tennem. Könnyek szöktek a szemembe a látványtól, a szívembe azonnal bűntudat költözött. Nem lett volna szabad Tomról olyanokat mondanom és gondolnom...
Szerebcsére mindenki másnak volt lélekjelenléte és segíteni tudott. Hívták a mentőket amiben elmondták, hogy Tom eszméletlen és nem lélegzik. A mentősök elmondták mit tegyenek és, hogy hamarosan ott lesznek, és, hogy ne essünk pánikba.
Ahogy vége lett a beszélgetésnek magamhoz tértem, rájöttem, hogy Billnek szüksége van a támaszra, és, hogy az én vagyok.
A mentől tíz perc múlva már a házban voltak. Szerencsére Tom újra lélegezni kezdett, de nem tért magához. Próbáltam Billt nyugtatni még a mentőben is. Igyekeztem meggyőzni, hogy minden rendben lesz és, hogy hagyja, hogy a mentős tegye a dolgát, de a hangom remegett így sajnos nem bírtam meggyőzni.
- Bill, kérlek! Rendbe fog jönni! Minden rendben lesz! Hallod? Nyugi! - simogattam meg, de nem maradt nyugton. Ugyanannyira szenvedett mint az előtt. A külömbség talán annyi volt, hogy szorosabban húzott magához és simogatni kezdte a karom.
- Drogozik a testvére?- tette fel az ezredik kérdést a mentős.
- Nem! - vágtuk rá egyszerre Billel. Tom olyan volt mintha a bátyám lenne.
- Pedig minden jel erre utal. Valószínüleg nem tudnak róla...
- Nem! Mindent tudok a testvéremről, hiszen az ikrem! - mondta dühösen Bill.
- Nyugodjon meg, kérem! Én csak a nyilvánvalót mondom. De ne aggódjon! Nagy valószínűséggel az első alkalom volt, azért készült ki ennyire... Nem bírja...- mondta úgy mintha a leghétköznapibb dolog lenne az életben.
- Nem lehet...- kezdtem kétségbeesetten de azonnal elhallgattam mert a mentősnek igaza volt. Kétségbeesett pillantásom még akkor is megmaradt mikor Billre néztem aki úgy nézett vissza, hogy a szívem is megszakadt. Az a nézés leírhatatlan volt...
- A kórházban majd megmondják melyiket használta...- folytatta a mentős mikor éppen megérkeztünk. Az orvosok már vártak és Tomot azonnal átrakták egy ottani ágyra. A mentős elmondta, hogy valószínű drog, meg egy csomó gyógyszer nevet amit kapott, hogy mennyi a vérnyomás, mióta van így, meg, hogy leállt a légzés és, hogy Bill lélegeztette.
Én meg Bill csak csendesen és feszülten loholtunk utánuk amíg be nem került Tom egy rendelőbe. Az orvos megállt és feltette ugyanazokat a kérdéseket amit a mentős. Elmondta, hogy ki kell mosni Tom gyomrát ami igen félelmetesen hangzott...
- Jöjjön doktor! Leállt a légzés!- rontott ki egy nővér. A doki azonnal eltűnt engem meg elkapott a pánik. Könnyes szemekkel bámultam a becsukódó ajtóra aztán rám zuhant a tudat, hogy Billnek szüksége van rám...
Rögtön ránéztem. Teljesen magánkívül volt, könnyezett és csak bámult maga elé. Megfogtam a kezét és a székekhez húztam, hogy üljön le. Nem nagyon ellenkezett, szerintem nem fogta fel, hogy mi folyik körülötte. Sokkos állapotban volt ami még jobban kiborított... Meg akartam vigasztalni, de hogyan tehetném ha én is ki vagyok borulva? A szívem majd meghasadt attól, hogy ilyen állapotban látom az ikreket... De aztán elhatároztam magam, hogy összeszedem magam... Főleg, hogy Billnek legyen kire támaszkodnia...
- Mi történt?- rohantak oda a többiek de a kérdést David tette fel ami meglepett.
- Megint leállt a légzés!- kezdtem mert Bill képtelen volt beszélni. - Azt mondják, hogy beszedett valami drogot, és valószínűleg ez volt az első és ezért reagált így...
- Hogy mi? - kerekedett el mindenki szeme.
- Én sem nagyon tudom elhinni...- mondtam majd mindenki Billre pillantott.
- Jól vagy?- kérdezte Georg miközben leült és Bill vállára tette a kezét. Bill nem válaszolt csak szívszorító zokogás tőrt elő belőle. Azonnal magamhoz öleltem ő pedig hozzám bújt. A könnyeim kifolytak de igyekeztem elrejteni őket. Nem akartam gyengének látszani hiszen az nem segített volna Billen... Még ha fájt is ami történt... Billnek nehezebb volt... Veszekedett a bátyjával aki nem nagyon akar megbocsátani és most éppen az életéért küzdenek...
- Felhívjam Gordonékat?- Kérdezte David. Bill csak bólintott és még szorosabban húzott magához. Az én ölelésem is erősebb lett... Csakis egymásra volt szükségünk ahhoz, hogy valahogy átjussunk ezen.
*** *** *** *** ***
A várakozás nagyon rossz volt és úgy éreztem, hogy örökké fog tartani. Szegény Simone és Gordon alig bírtak magukkal... Szerencsére Gustav volt olyan kedves beavatni őket az ittlét okába... Aztán végre nyílni kezdett az ajtó...
- Bill Kaulitz?- jött oda ez az orvos. Mi azonnal felpattantunk a helyünkről és kíváncsi tekintettel meredtünk az előttünk álló orvosra.
- Igen?
- Sikerült elérnünk, hogy a testvére önmagától lélegezzen és a gyomrát is kimostuk. A vizsgálat kimutatta, hogy valóban drog volt a szervezetében. Azonban ez egy olyan drog amit italokba szoktak rakni... Ilyenkor rendszerint kiderül, hogy az illető nem önszántából vette be... - mondta komolyan Billre, majd Gordonra pillantva.
- Tessék? - csodálkozott David.
- Igen! Azt hiszem szólni kell a rendőrségnek...
- Persze... De ha kérhetném a sajtót hagyjuk ki... És ne engedjenek senkit a közelébe csak a ki bizonyítja, hogy hozzátartozó...
- Ez csak természetes...- mosolygott a doki Davidre. Én még mindig nem tértem magamhoz és erőtlenül álltam Bill mellett akinek kicsit jobb kedve volt.
- Be lehet menni?- kérdezte Bill.
- Azt akarja, hogy egy bizonyos Vici menjen be hozzá...- mondta a doki. Erre persze magamhoz tértem és azonnal Billre pillantottam. Láttam a szomorúságot a szemében de azért ezt mondta :
- Menj! - és magára erőltetett egy mosolyt.
- De én...
- Nem akar látni amit megértek...- mondta és megsimogatta az arcom és a szám.
- Mi történt? Összevesztetek?- kérdezte Simona.
- majd később, anya...- sóhajtott Bill, majd leült. Teljesen meggörnyedt a szomorúságtól. A látványtól teljesen megbénultam...
- Nem megyek!- mondtam végül és leültem Bill mellé. Szorosan átöleltem. Nem voltam képes így itt hagyni és csak úgy besétálni mikor ez őt illette meg. Pedig be akartam menni...
- De mész mert ezt akarja...- habozott és a szemembe nézett. - És én is ezt akarom... - Nem hittem el... Ezt csak azért mondta, hogy teljesítsem amit Tom akar. De Bill szomorú szemei kényszerítettek, hogy megtegyem. Meg kellett tennem, és így talán még segíteni is tudtam neki. Ha beszélek Tommal talán kibékülnek.
Felsóhajtottam és még egyszer Bill nyakához bújtam. Megszorította a kezem mire én megpusziltam a nyakát. Rám nézett majd egy lágy csókot lehelt az ajkaimra. Szomorú csók volt... Mindketten el voltunk keseredve de ez a csók volt amitől még éltünk...
Hallottam, hogy David és Gordonék felszisszennek attól amit látnak. Ebből rájöttem, hogy ők még nem tudnak semmit... Elhúzódtam Billtől majd felálltam. Elengedtük egymás kezét, majd megálltam az ajtó előtt. Mély levegőt vettem és benyitottam de azonnal megtorpantam. Tom nagyon ijesztően festett a sok géppel meg csővel körülvéve. Azt hittem ahogy belépek lerohanom a haragommal, hogy hogyan teheti ezt Billel de amint megpillantottam kétségbeesett pillantását a haragom elszállt. Mintha soha nem is lett volna ott.
- Tom!- mondtam és azonnal odarohantam. Szorosan átöleltem ő pedig a derekam köré fonta a kezét. Nagyon gyenge és kimerült volt amitől megint könnyek futottak a szemembe.
- Szia!- nyökögött.- Szarul festek mi?- kérdezte mosolyogva mikor meglátta az arcom... Ez jellemző volt rá, ilyenkor viccelni...
- Azt mondták valaki bedrogozott... - mondtam kétségbeesve. A könnyeim utat próbáltak törni de nem engedtem, hogy így lásson...
- Ja...- köhögött.- Biztos valamelyik idióta...- mosolyodott el megint.
- De nyugodt vagy...- mondtam miközben leültem. Ő csak vállat vont és hosszabb csend következett. - Miért én?- kérdeztem végül.
- Mert te tudsz mindenről és először beszélni akartam veled...- mondta majd újra köhögött. Láttam, hogy nagyon kimerült.
- Pihenned kéne!- mondtam figyelmen kívül hagyva amiket mondott.
- Nem érdekel... Ez fontosabb...- köhögött megint.
- Miért?- csodálkoztam hiszen nem értettem.
- Bill miatt...- sóhajtott szomorúan. - Vici... Nem akartam ennyire kiakadni...tényleg...- kezdte én meg rájöttem miért ilyen. Egyszerűen félt, hogy Bill haragszik rá.
- Nem haragszik!- mondtam mosolyogva mire ő is elmosolyodott. - Nagyon ki van bukva... Teljesen szétesett. Fél, hogy elveszít és kicsit rosszul esett, hogy engem hívtál be...
- Sajnálom... Csak azt hittem haragszik... Nem bírtam a szemébe nézni... Muszáj volt először veled beszélnem...
- Oké, most már én is tudom... Csak tudod milyen érzékeny...- mondtam most már komolyan.
- Tudom és sajnálom... Csak rosszuk esett...
- Gondolom neki is mikor megcsalta veled az egyik barátnője...- mondtam komoran. Szégyenében lehajtotta a fejét
- Sajnálom...
- Ezt vele beszéld meg!- mondtam mosolyogva. Alig vártam, hogy végre kibéküljenek és Bill is megbocsásson magának. Nem bírtam nézni ahogy kínlódik.
- Most?
- Igen!- mosolyogtam a kétségbeesett Tomra. Odahajoltam és egy puszit nyomtam az arcára. Annyira boldog voltam, hogy végre minden rendbe jön és, hogy Tomnak sem lesz komolyabb baja...
- Oké...- sóhajtott. Elindultam az ajtó felé és kinyitottam. A többiek azonnal rám néztek. Láttam Simone arcán, hogy Bill már beavatta mindenbe...
- Bill... gyere!- mosolyogtam rá. Láttam, hogy megkönnyebbül. Bement mellettem és a tekintetem találkozott Somine-val. Rám mosolygott ami megnyugtatott. Azon még el sem kezdtem izgulni, hogy mit fognak szólni hozzám...
- Tom...- mondta Bill mikor becsuktam az ajtót mögöttünk.
- Kimenjek?- kérdeztem átkarolva Bill karját.
- Ne!- mondták egyszerre amin elmosolyodtam. Az örökös összhang megvolt még...
- Tom...- sétált felé Bill de nem nagyon jutott szóhoz, ahogy Tom se... Láttam, ahogy egymás szemébe néznek és ez megnyugtatott... Alig vártam, hogy megbeszéljék ezt az egészet...
19. Rész: "Hívjátok a mentőket!"
2010. júl. 4. 18:54 - írta MorkunkaCímkék: bill, georg, gustav, iscreamforyou, katy, Susan, szerelem, th, tokiohotel, tom, vici, victoria
Hát valahogy sikerült bezsúfolni egy részt utazás előtt!!!! :) Remélem örültök és tetszik is majd... Az események meg bontakozásnak indulnak!!!
A komikat pedig nagyon köszönöm : nansal., DaDa, Tina88, Növéééény, †мιѕѕ мυя∂єя†, rastalady
És mondjátok meg, hogy nektek van-e valami ötletetek a sztorival kapcsolatban... Meg van már mi lesz meg minden, csak kíváncsi vagyok, hogy a ti agyatok hogyan pörög a történetemtől!!
Előre is köszi! :)
Ez a csók...Teljesen beindította a fantáziámat. Alig bírtam visszafogni magam, hogy ne az erdő közebén teperjem le.
- Szóval?- kezdte szinte az ajkaimba lehelve. - Miért voltál zavarban?- a hangja olyan gyengéd és kellemesen csengő volt, hogy ismét beleborzongtam. A szívem majd' kiugrott és éreztem, hogy megint zavarba jövök.
- Erre vártam 14 éves korom óta...- mondtam komolyan. - Csodálom, hogy akkor nem vetted észre mikor még nem voltunk együtt...- csóváltam meg a fejem amitől az orrunk összedörzsölődött.
-Ki mondta, hogy nem veszem észre? - vonta fel mosolyogva a szemöldökét. - Csak azt hittem mindenkinél így reagálsz...
- De dinnye vagy... - kuncogtam halkan és ismét megcsóváltam a fejem. Az orrunk megint összeért.
- Az lehet... De te sem vetted észre az egyértelmű jeleket... - mondta mosolyogva. Örültem, hogy sikerült elterelni a gondolatait Tomról. Nem akartam, hogy rá gondoljon, vagy arra, hogy mit tett.
- Igaz... - sóhajtottam. A keze ismét a fenekemre csúszott és olyan közel húzott, hogy éreztem ahogy a csípője az enyémnek feszült. Na nekem itt volt a vége a tűréshatáromnak. Felnéztem Bill szemeibe amik szintén engem figyeltek és a reakciómat várták. Elmosolyodott, gondolom látta az izzó vágyat a tekintetemben. Én is elmosolyodtam és a mellkasára csúsztattam a kezem. Bill lehajolt a nyakamhoz és lágyan megcsókolta. Annyira jól esett mint fuldoklás után az oxigén, vagy sivatagi séta után a víz.
Persze azonnal reagáltam és és azt a kezemet ami nem a mellkasán pihent a fenekére csúsztattam. Éreztem ahogy elmosolyodik, és az ajkával éppen, hogy hozzáér a nyakamhoz. Aztán a nyakam vonalát végigcsókolta, a fenekemet egyre hevesebben markolászta, szinte felemelt. Nem tiltakoztam fel csimpaszkodtam rá és a lábaimmal átöleltem a derekát. Éreztem, hogy a nadrágja egyre jobban dudorodik ami teljesen beindított és az ajkaim üvölteni kezdtek a csókjáért.
- Itt? - lehelte két heves csók között.
- Bárhol...csak veled... - lihegtem és újra a szájára tapasztottam az enyémet. Csodálkoztam, hogy a nyelvünk nem gabalyodik össze ahogy falták egymást. A szívem tombolt és a kezeim éhesen túrtak a hajába. Azonnal azt akartam, hogy eggyé váljunk. Áldottam őt és Tomot, hogy szoknyát adtak rám, így nem nagyon kellett az időnket arra pazarolni, hogy levetkőztessen.
A kezemmel kutakodni kezdtem az ágyékánál, míg meg nem találtam az övét. Olyan sebesen toltam le róla a nadrágot, hogy ő is elmosolyodott a belőlem kitörő vágyon. Bill azonnal reagált és feltolta a szoknyámat, a bugyit pedig egy szemvillanásnyi idő alatt szedte le rólam. A testem tűzben égett, alig bírtam magammal.
- Várj!- mondta gyorsan.
- Mégis mire?- estem kétségbe mikor letett én meg aléltan dőltem a fának aminek az előbb ő támasztott.
- Akarsz kisgyereket?- mosolygott rám. Elmosolyodtam és türelmesen megvártam amíg felhúzza az óvszert az ágaskodó műszerére. - Biztos az erdőben akarod?- kérdezte mikor átölelt. Teljesen fel voltam tüzelve és nehéz lett volna egy értelmes mondatot is kinyögni. Azonnal odahúztam és szenvedélyesen megcsókoltam...
Másnap reggel Bill itteni szobájában ébredtem fel. Ő még csendesen szuszogott, az összes haja az arcába lógott ami nagyon édessé tette.
- Ne nézz...- mondta egy öt perc után egy hang a nagy fekete haj alól.
- Miért ne?- kérdeztem mosolyogva. Bill eltűrte a haját és a szemembe nézett.
- Mert én akarlak nézni...- mosolyodott el. Az arcunk alig fél centire volt egymástól ahogy egymás szemébe néztünk. Az elektromosság azonnal felszabadult kettőnk között. A testem minden pontját átjárta az öröm és a boldogság, még akkor is mikor kétségbeesett kiabálást meg nem hallottuk a nappaliból. Mindketten azonnal a hang irányába fordultunk majd ismét egymásra meredtünk. Szó nélkül keltünk fel. Gyors magunkra kaptunk valamit majd mentünk a kiabálások irányába. Megismertem a hangokat és a gyomrom összeszorult ahogy eszembe jutott a tegnap este negatív része is.
- Miért hazudozol? Ő nem tenne ilyet! Tegnap elmondta, hogy engem szeret!- kiabált Tom.
- És inkább neki hiszel mint nekem?- kiabált vissza Georg.
- Mi folyik itt?- léptem be mire minden szem ránk szegeződött.
- Georg azt állítja, hogy tegnap Katy rámozdult... - nézett mérgesen a barátjára.
- Mert így van! Hányszor kell még elmondanom, hogy az a csaj nem százas!!! - mondta Georg és könyörögve nézett Tomra.
- MI?- döbbentünk meg Billel.
- Bill te inkább fogd be! - ajánlotta Tom ingerülten amint meghallotta öccse hangját. Susan és Gustav csak kérdőn néztek egymásra, hogy mi folyik itt.
- Idefigyelj Tom!- kezdte kétségbeesetten Bill. Tudtam, hogy nagyon fáj neki, hogy Tom így beszél vele...Még ha meg is érdemelte, akkor sem bírtam nézni. - Megmondtam, hogy bánom, hogy nem direkt volt, és, hogy nem tudom miért!! Olyan nehéz felfogni a bocsánatkérésemet...
- Igen!- üvöltött rá Tom. Azt hiszem most jött el az a pont, hogy elszabadult a pokol.
- Hát rendben...Nem akartam kijátszani ezt a kártyát mert nem Fair...- kezdte Bill. - De azt hiszem Tom én megbocsátottam neked mikor meghúztad Jessicát...- mondta Bill és mindenkinek tátva maradt a szája.
- Te meghúztad Bill exét?- kérdeztem és baromi dühös lettem Tomra. Tom Először Billt majd engem bámult. Az arca a dühösből azonnal átváltott szomorúra.
- Én...én...
- Figyelj Tom...Nem várom el, hogy megbocsáss mert tudom milyen vagy! De akkor ne dörgöld az orrom alá amit tettem...Mert az semmi ahhoz képest amit te megcsináltál velem!! - mondta Bill. A mellkasát kezdtem simogatni és dühösen meredtem Tomra. Én még sajnáltam is Bill miatt...De így...
- Még is mi a franc történt? - kérdezte öt perc feszült csend után Susan. Nekik fogalmuk sem volt semmiről.
- Azt hiszem hagyjuk őket kettesben...- mondtam és a két egymásra meredő ikerre bámultam. Min két pár szemben ugyanaz az érzés lappangott...Tudtam, hogy ki fognak békülni...
- Rendben...- mondta Georg és kimentünk a teraszra. Becsuktuk az ajtót és a kisebb kert felé mentünk, hogy ne zavarhassuk őket. Sehogy sem bírtam koncentrálni, egyre csak azon járt az eszem, hogy Tom mit tett és, hogy mennyire összevesztek...Meg, hogy a lány rányomult Gerorg-ra??
- Rád nyomult? - álltam meg hirtelen.
- Igen...- sóhajtott csendesen Georg. - De nem hiszi el.
- De mégis mi a franc történt? - kérdeztem.
- A buliban miután Tom elment valahova...Odajött és táncolni akart...Gondoltam miért ne hiszen megismerem kibe zúgott bele Tom... Aztán táncoltunk meg minden aztán a kezemet fogta és a fenekére rakta...Próbáltam elvenni de nem engedte, aztán meg lesmárolt... Azt hiszem ez elég egyértelmű... Gondoltam a pia meg mit tom én... De aztán reggel is...
- Reggel? - csodálkoztam.
- Ja... Teljesen bekattant mikor elküldtem a francba... Persze Tom azt hiszi, hogy én mozdultam rá... és, hogy én küldtem el...
- Így már értem... - gondolkodtam el.
- És mi vesztek össze Billék?- kérdezte Susan.
- Hasonló dolgon...- kezdtem. - Bill volt ugye a kerítő és táncolt Katy- vel... És én meg Tommal. Láttam, hogy Bill letaperolja a csajt és elrohantam... Utánam jött, kibékültünk de Tom nagyon berágott Billre...
- Ezért?? - csodálkoztak szinte egyszerre.
- Igen...Bár ezek után nem fogom sajnálni...- mondtam és dühösen meredtem a ház felé. - Komolyan meghúzta Bill exét? Mikor még együtt voltak??? És akkor annyira kiakad....?- borultam ki.
- Úgy tűnik...- mondta Gustav.
- Ez szánalmas! Nem tudja mennyire szenved Bill? De most komolyan! Neki kéne a legjobban tudnia, hogy Billnek milyen érzékeny lelke van és mit érez ha akaratlanul ilyet tesz a testvérével... - akadtam ki.
- Gyertek azonnal!!! Gyorsan! Tom rosszul van! Hívjátok a mentőket!!!!! - kiabált Bill a házból. A szívem majdnem kiugrott a félelemtől és azonnal mindenki rohanni kezdet...
Elegem van!
2010. júl. 2. 12:46 - írta MorkunkaCímkék: bill, georg, gustav, iscreamforyou, Susan, szerelem, th, tokiohotel, tom, vici, victoria
Na jó...Azt hiszem most egy kicsit betelt a pohár...!!!
Sajnálom de újabb szünet jön :(
Igen tudom...én sem akarom, de elutazok a családdal Balcsira egy pár napra. És ott persze, hogy nincs net...wááááááá Istenem...
Pedig annyira írnék...
Ígérem amint vége a nyüzsinek jövök!!!! :)
És ne haragudjatok!!!!
18. Rész: Bűntudat
2010. jún. 29. 14:24 - írta MorkunkaCímkék: bill, georg, gustav, iscreamforyou, Susan, szerelem, th, tokiohotel, tom, vici, victoria
Újra itt!!!!!!!!!
A tábor nagyon- nagyon jó volt! Baromira élveztem, csak volt pár hetedikes meg nyolcadikos kis csaj akik azt hitték, hogy ők a királykisasszonyok...Tudjátok az " ú , most letört a körmöm" meg hasonlók XD
Na mind1! A lényeg, hogy a Balatonon voltam, és baromi jól éreztem magam. Többnyire fociztam vagy VB-t néztem XD Ja meg ettem, meg aludtam...Jaj meg röpiztem is a haverokkal!!! Szóval nagyon jól éreztem magam.
És köszi a megértést és , hogy türelmesen vártatok!
És még1* KÖSZÖNÖM a díjat!!!!!!
Testem minden porcikájában remegtem, ahogy a karjait körém fonta és a suttogásával a nyakam csiklandozta.
- Szeretlek!- lehelte már vagy századszorra és újra meg csókolt.
- Lehet, hogy már hiányolnak...- suttogtam mikor elengedte az ajkaim.
- Hiányoljanak...most épp elhitetem mennyire szeretlek...- mondta és az ajkait végighúzta az állam vonalán.
- Bill...- sóhajtottam és próbáltam eltolni de nem engedte.- Nem kell bizonyítanod...Én voltam a féltékeny...- mondtam és nagyot nyeltem, az emlékek még mindig égették a szívem.
- Teljes joggal...Nincs mentség arra amit tettem! Ki kell, hogy engeszteljelek...- mondta de inkább tűnt hangos gondolkodásnak, mint, hogy nekem mondja.
- De nem...- próbáltam ellenkezni de az ajkait rögtön az enyémre tapasztotta. Tudta, hogy ettől majd nem tudom folytatni a mondanivalóm...És igaza volt. Fogalmam sem volta arról, hogy mit akartam mondani, vagy, hogy miért. Ahogy éreztem, hogy a nyelve átfurakszik a számba, minden józan észtől megfosztott és csak az egyre hatalmasodó vágyra tudtam gondolni.
A kezem kóborolni kezdett a hátán, majd lejjebb csúsztattam és megfogtam a fenekét. Éreztem, hogy csók közben elmosolyodik, és az ő keze is vándorútra indult.
- Bill, ez még is mi a franc volt?- hallottam meg Tom dühös hangját. Azonnal elszakadtam Bill ajkaitól és igyekeztem az ikrek közé helyezkedni, nehogy valami balhé legyen, de Bill elrántott, Tom pedig félrelökött. Elestem. Nagyot huppantam a stégen és félve néztem fel a fiúkra. Rám sem néztek csak egymás szemébe bámultak. Tom dühösen meredt az öccsére, amit mondjuk megértettem. Éreztem a belőle áradó feszültséget, a szeme szinte villámokat szórt.
Bill...Nos Bill halálosan nyugodtnak tűnt első pillantásra. De ha jobban megnézte az ember, látni lehetett a fájdalmat és a megbánást ami az egész fiú testét átjárta. Tudtam, hogy sajnálja a dolgot, és, hogy pontosan tudja mennyire megbántotta az ikrét.
- Tom...Ne haragudj...- lehelte kínkeservesen. Tom egy kicsit megenyhült, de nem mondhatnám, hogy nyugodt lett.
- Mégis mit képzeltél? Rámozdulsz az első csajra aki egy kicsit is fontosabb nekem, ráadásul Vici előtt? Rá nem gondoltál?- kiabált. Megdöbbenve ültem a földön, éreztem ahogy a vér kiszökik az arcomból. Képtelen voltam megmozdulni, vagy mondani bármit is.
- Sajnálom! Nincs mentség...Nem tudom miért tettem...De nem lesz több ilyen!- mondta alig halhatóan Bill. Végig Tom szemébe nézett, és igyekezett megnyugtatni a testvérét. Tom megint nyugodtabb lett...Most már inkább csalódott volt mint dühös.
- Tényleg nincs mentség!- lökte oda a fogai között Tom.
- Fontosabb vagyok?- hallatszott a sötétből egy női hang. Mindannyian arra fordultunk. Én nem sokat láttam, de sejtettem ki az. Tomra néztem és szinte éreztem, ahogy lereagálja a dolgokat. Elképzeltem ahogy én szoktam reagálni Billre és tudta, hogy ő is így érezhet.
- Igen! Fontosabb vagy!- mondta, most már teljesen nyugodtan. Én szívem szerint ültem volna és figyeltem volna őket, de Bill felsegített, átkarolta a derekam és szótlanul indultunk a ház felé. Szorosan hozzábújtam és nem mondtam semmit. Csak mellette akartam lenni és szorosan hozzábújni. Érezni a közelségét, az illatát és mindent ami vele kapcsolatos.
Nem is akartam semmit mondani, egészen addig amíg meg nem éreztem, hogy Bill megremeg. Csodálkozva toltam el, de ő tovább akart menni. Visszahúztam és szembe fordítottam magammal. Lehajtott fejjel állt előttem.
- Bill? Jól vagy?- kérdeztem de nem kaptam választ. Megpróbáltam felemelni a fejét de nem engedte. A következő pillanatban felzokogott és rájöttem, hogy sír. A szívembe éles fájdalom hasított és azonnal hozzábújtam. A karjait szorosan körém fonta és csak zokogott tovább.
Tudtam, hogy az bántja amit tett. Tudtam, hogy nem akart megbántani, sem engem, sem pedig Tomot. Főleg Tomot.
Tudtam, hogy most nyomorultul érzi magát és fáj neki amit tett. Nem tudtam, hogyan vigasztalhatnám meg, pedig semmit sem akartam jobban, csak megnyugtatni, hogy minden rendben lesz, és Tom sem fog sokáig haragudni. De nem ment.
Nem ment, és ez azért volt, mert a seb még igenis bekötözetlenül tátongott a szívemben, pedig tudtam, hogy semmi okom nincs rá. Ez pedig pocsék érzés volt. Fájt amit tett és mégis tudtam, hogy nem szabadna, hiszen szeret és szenved...Miattam szenvedett...
- Manó...kérlek nyugodj meg!- suttogtam és megsimogattam a tarkóját.- Nem lesz semmi baj! Hallod! Tom holnapra elfelejti az egészet és minden rendben lesz!- mondtam de ő csak zokogott tovább. Ezek szerint kihallatszott a hangomon, hogy mennyire nem vagyok ebben az egészben biztos. Ismertem Tomot, pont olyan jól mint ő. Tudtam, hogy Bill ezzel az egésszel nagyon megbántotta a bátyját.
- Nem fogja! és ezt te is tudod...- mondta mikor már kicsit összeszedte magát.
- Igazad van!- emeltem fel a fejét, hogy a szemembe nézzen.- De előbb- utóbb úgy is megbocsát. Rá fog jönni, hogy megbántad és nem szándékos volt! Szeret téged pont úgy mint én...Csak ő nehezebben bocsát meg!- mondtam és megsimogattam az arcát.
- Nem akartam megbántani...ahogy téged sem...- mondta és egy újabb könnycsepp gördült ki a szeméből. Azonnal letöröltem és két tenyerem közé fogtam az arcát.
- Tudom! És ő is tudja! Egyszerűen csak szerelmes...- mondtam és hozzábújtam. Szorosan átölelt és megcsókolta a nyakam.
- Mi lenne velem ha te nem lennél?- tette fel a költői kérdést, mire én csak megpusziltam az arcát.
- Menjünk vissza?- kérdeztem végül.
- Nincs kedvem...De ha te...
- Nekem sincs kedvem...- vágtam rögtön a szavába. Semmi hangulatom nem volt bemenni a dübörgő zene és részeg ember közé.
- Sétáljunk...- fonta össze az ujjait az enyémekkel. Elmosolyodtam a szívem reakcióján amit ő is észrevett. Totál elpirultam és igyekeztem elrejteni az arcom, hiszen a házból áradó gyenge fény pont rám esett.
- Mi az?- kérdezte végül.
- Semmi...- hazudtam és még inkább elfordultam.
- Miért vagy zavarban? - állt be elém amit nem vettem észre, így beleütköztem.
- Nem is vagyok...- mondtam, de az arcom ismét lángolni kezdett amint a keze a fenekemen volt.
- Szeretem ha így pirulsz el...- súgta a fülembe. A szívem meglódult és a fura bizsergés a hasamban jelezte, hogy a hormonjaim újra dolgozni kezdtek a közelségétől.
- Miért is?- kérdeztem suttogva. Hangosabb beszédre képtelen lettem volna, hiszem remegtem a szenvedélytől ami jelenleg átjárta a testem.
- Mert baromi csábítóan festesz úgy...- mondta és megcsókolta a nyakam.- Ez másfajta pirulás...- folytatta és újra megcsókolta a nyakam. - Csak bizonyos helyzetekben pirulsz így el...- újabb csók a nyakamra.- Csak akkor ha úgy érek hozzád...- mondta ezt már alig halhatóan. A szívem tombolt a bordáim alatt, már azt vártam mikor fog kirepülni belőlem.
Nem hittem a fülemnek. Komolyan mindig elpirulok mikor hozzám nyúl? És ennyire ismer, hogy tudja mikor- hogy pirulok el????
Nem bírtam megszólalni...Komolyan, erre mit lehetne reagálni? Mégis mi lenne a legmegfelelőbb szó az ő szavaira? Hiszen minden testrészéből áradt, hogy mit érez irántam.
Jelen helyzetemben még az az egy szó sem jutott eszembe. Várjunk csak...Olyan szép, és tisztán csengő...Nemrég még mondta is...Megborzongtam ahogy a hangját felidéztem magamban. Most azonnal hallani akartam, valahogy rá kellett kényszerítenem, hogy beszéljen különben meghalok...
Az a szó...Az biztos segítene...Csak jusson már eszembe...
De valahogy nem akart eljutni az agyamig, ami nem is csoda hiszen, Bill keze megunhatatlanul kényeztette a melleimet a melltartómban, miközben egy fának döntött. A másik kezével A fenekem markolászta és szenvedéllyel tele csókolt, szinte felfalt.
Ilyenkor elég nehéz koncentrálni.
- Szeretlek!- susogtam mikor elengedte az ajkam. Ahogy ez megtörtént a szó azonnal eszembe jutott és úgy bukott ki belőlem mint nevetés közben az innivaló ha iszol közben.
- Soha senki iránt nem éreztem azt a csodát amit irántad! Azok csak ócska, eltompult gyerekvágyak voltak ahhoz képest amit te kiváltasz belőlem...- mondta és újra hosszan megcsókolt. Megborzongtam a hangjától. Mintha csak meghallotta volna a gondolataimat, folytatta.- Szeretlek Victoria Grey. Te vagy az életem...- suttogta és újra és újra megpuszilta az szám amiből hosszas, szenvedélyes csók lett.
KÖSZÖNÖM!!!
2010. jún. 29. 11:03 - írta MorkunkaCímkék: bill, georg, gustav, iscreamforyou, Susan, szerelem, th, tokiohotel, tom, vici, victoria
Újra itt!!! Ez még nem rész de hamarosan az is lesz!
Ahogy ideültem és elkezdtem olvasni a komijaitokat, hatalmas meglepetés ért...Két ember is ítélt nekem egy KREATÍV BLOGGER díjat! Ez akkor is már összesen három!!
Ha tudnátok mennyire de mennyire boldoggá tudtok tenni, azzal mikor elismeritek amit csinálok. Komolyan ennél szebb nincs is az életben!!! Most baromi boldog vagyok!!!
Szóval nagyon KÖSZÖNÖM nansal.-nak és OdettandElena-nak akik nekem ítélték ezt a díjat.
7 dolgot kell magamról írni:
1. boldog
2. érzékeny
3. most éppen fáradt mert most keltem
4. vidám
5. kicsit önbizalomhiányos
6. türelmes ( kivéve a HP-kel )
7.Imádom a rock zenét :)
És hét másik emberkének oda kell ítélnem ezt :) remélem örülnek neki :)
1. vicuska_th
2. Lettus
4. nansal.
5. kelly06
6. baesy
7. Cheriee
még egyszer nagyon nagyon KÖSZÖNÖM!!!!!!!
Szünet
2010. jún. 21. 10:34 - írta MorkunkaCímkék: bill, georg, gustav, iscreamforyou, Susan, szerelem, th, tokiohotel, tom, vici, victoria
Én nagyon nagyon hálás vagyok nektek a rengeteg, sok-sok komiért, és, hogy rendszeresen írtatok és vártátok a következő részeket. Rettenetesen boldoggá tesztek ezzel...
Az előző részhez is KÖSZÖNÖM : nansal., Dori, Növéééény, Sandyyyyy, DaDa, Tina88, rastalady
Örülök, hogy sikerült bogarat ültetni a fületekbe XD Már kiterveltem mindent XD Tudom, milyen bonyodalmak lesznek, de erre most egy darabig várnotok kell... :( Én is sajnálom, és remélem senkinek nem lesz tragikus elvonási tünete XD de most komolyan...
Szóval az van, hogy itt a nyár és én táborozni megyek...Holnap indulok és egy hét múlva jövök vissza. Sajnos a táborban nincs net, meg semmi hasonló...És azt hiszem nekem is elvonási tüneteim lesznek...De viszek egy füzetet XD és abba lejegyzek mindent a részekkel kapcsolatban, hogy nehogy feledésbe merüljenek :)
Szóval remélem megértitek!!!!
17. Rész: Szeretlek
2010. jún. 19. 17:41 - írta MorkunkaCímkék: bill, georg, gustav, iscreamforyou, Susan, szerelem, th, tokiohotel, tom, vici, victoria
Nagyon köszönöm a komikat!!!
Krisztiikee, nansal., Tina88, DaDa, rastalady
És hát igen...Mondhatjuk így is...Tom komolyodik...De majd meglátjuk mi fog kisülni belőle... :)
Mikor beértünk a házba még üres volt. A fiúk azt mondták, hogy valamikor kilenc körül jönnek, és addig izzítsuk be a gépeket a zenére.
- Én ezt feladtam...- sóhajtottam Susannal mikor sehogy sem találtuk a megfelelő kábelt a hangfalhoz.
- Nyugi csajok!- tette a kezét a vállunkra Georg.- Majd mi...
- Hát nem vagytok műszaki zsenik az biztos...- mondta Tom és két kábelt húzott ki amit mi felcseréltünk. Elvörösödtem és földet kezdtem bámulni.
- Hát a zongorához nem kell kábel...- mondtam végül mosolyogva.
- Ez igaz...- helyeselt majd a helyére tette a kábeleket. Mikor mi félrevonultunk Susannel a fiúk alig negyed óra alatt bedugdostak mindent...Nekem valahogy lehetetlennek tűnt.
- Na kész...- sóhajtott Bill majd odajött hozzám és szorosan megölelt.
- Gyorsabban ment nélkülünk!- bújtam hozzá mosolyogva.
- Hát ja...- huppant le Tom. Baromi idegesnek látszott, mármint ezt szerintem csak egy lány veszi észre.
Folyamatosan a pólóját piszkálta és a lábát sem tudta mozdulatlanul tartani. Felsóhajtottam adtam egy puszit Billnek majd felhúztam Tomot a helyéről. Mindenki kérdő szemekkel vizslatott de én csak intettem. Egyszerűen nem voltam képes tovább nézni Tomot. Kihúztam a házból majd szembefordultam vele.
- Tom...- kezdtem és a mellkasára tettem a kezem.- Nyugi! Oké? Legalább a kedvemért...
- Ennyire látszik? vonta fel a szemöldökét.
- Csak én vettem észre...- vontam vállat.- De nyugi! Nem lesz semmi baj! Kinek ne kellenél?- böktem játékosan vállba.
- Neki...- sóhajtott.- Olyan jól elvoltunk, egészen addig amíg nem mondtam, hogy aludjon velem...Na jó...nem ilyen szépen fogalmaztam neki...- mondta elgondolkozva.
- Tom...- sóhajtottam.- Nem kell egyből meghúzni ha fontos neked! Az majd jön idővel...Persze lehet, hogy úgy jöttök össze, de...mind1...- csóváltam meg a fejem.- a lényeg, hogy ne mássz rá csak ha úgy érzed akarja!
- Hú...Te aztán felnőttél!- mosolygott rám majd szorosan magához húzott és egy puszit nyomott a homlokomra.- Köszönöm!- mondta.
- Nincs mit bratyó!- mosolyogtam és én is megöleltem.- Na de mennyünk mert a többiek azt hiszik elraboltalak...
- Végül is...- mondta és benyitott de valakiben megakadt az ajtó.
- Azt a rohadt...- mondta Gustav.
- Basszus...- értett egyet Georg. Billről nem is beszélve aki legalul feküdt, a többiek meg rajta. Én elnevettem magam és Tom is.
- Aki kíváncsi...- mondtam nevetve.
- Igazán elmondhattad volna itt bent is Tom...- nyavalygott Gustav.
- Nekem így jobban tetszik...- nevetett Tom is. A fiúk felkeltek és az emberkék szépen lassan elkezdtek szivárogni. Tudtam, hogy melyik lány tetszik Tomnak mert mikor megjött Tom megfeszült mellettem. Billre nézett aki csak bólintott és fogadta a lányt. Hozzá kell tegyem nagyon csinos volt, pont illett Tomhoz.
- Nyugi!- súgtam a fülébe. Rám mosolygott majd a táncoló tömeg felé kezdett húzni. Egyenesen Bill és a lány felé. Ravasz...
Táncolni kezdtünk amit persze élveztem. Tom jobban mozgott mint Bill így mellette tudtam érvényesülni.
- Na mikor kéred le?- kérdeztem a füléhez hajolva.
- Amikor Bill megadja a jelet...
-Á...az ikrek szövetsége...- nevettem.
- Pontosan...- mosolygott majd közelebb húzott. Vicces volt így táncolni vele...Persze folyton az jutott eszembe, hogy Bill tartson így a karjában... Vagy amint végez lépjünk le az egyik szobába...
Megremegtem és lehunytam a szemem, de ezt Tom is észrevette. Nem tudom mit hitt de szorosabban ölelt.
- Valami baj van? Rosszul vagy?- kérdezte aggódva.
- Nem...Csak elkalandoztam...- ismertem be amin csak mosolygott.
- Ne aggódj...Hamarosan mehettek...- A mosoly Kaulitz féle perverzségbe futott át amin én is elnevettem magam.
- Ennyire látszik?
- Nem...csak fura volt ahogy megremegtél...- vont vállat.
- Áh, értem...- mondta és a válla fölött Billre pillantottam. Nem kellett volna...
A keze éppen a csaj fenekére kóborolt és közelebb húzta magához...Valahogy jobban élvezte a táncot mint ahogy velem szokta...
Éreztem ahogy a könnyek szúrni kezdik a szemem és, hogy a táncban is megállok.
- Mi az?- kérdezte Tom de amiért nem válaszoltam abba az irányba nézett amerre én is bámultam. Kérdés nélkül odament és, kicsit ingerülten kérte le a lányt. Ő mosolyogva ölelte át Tomot. Én csak álltam és bámultam Billt aki csak ebben a pillanatban vett észre engem. Mikor meglátta az arcom rögtön tudta mi van. Éppen felém mozdult mikor átverekedtem magam a tömegen és az ajtó felé vettem az irányt.
Lehet, hogy túlreagáltam de akkor sem esett jól, hogy egy idegen szőke, bombázót taperol a szemem láttára. Ráadásul az a fotó, amire azt mondta csak egy pillanat volt...Mi van ha nem? Mi van ha csak beetetett? Mi van ha az egész csak játék volt? Mi van ha nem is szeret? Mi van ha csak rájött arra, hogy szeretem és úgy gondolta kihasználja?
Megcsóváltam a fejem és rájöttem, hogy a tó mellett állok és ha még egy lépést teszek beleesek.
Bill nem tenne ilyet...Nem ilyennek ismertem meg. Soha nem használna ki egy lányt sem...És engem sem még ha a barátja is vagyok...
De akkor miért?
Összeroskadva kezdtem zokogni és nem érdekelt ki lát vagy ki nem, csak sírni akartam. Utáltam ezt az egész helyzetet, azt, hogy Bill miatt folyton sírnom kell...Elegem volt! Boldog akartam lenni és nem csak három-négy napra...Vagy egy hétre...Örökre! Ez olyan nagy kérés lenne? Boldogan élni azzal a férfival akiért évek óta oda vagyok...
- Vici...- hallottam meg bársonyos hangját amitől megdöbbent a szívem. Per pillanat még az sem zavart ha szenvedni lát.
- Mi van?- kérdeztem de a hangom elcsuklott.
- Elmagyarázhatom?- guggolt le mellém és megfogta a kezem.
- Ó hogyne! Te mindent olyan jól meg tudsz magyarázni!- mondtam dühösen. Meghökkenve meredt rám így folytattam.- Az a csók a rajongóval, most ez...Mégis meddig akarod azt játszani, hogy szeretsz Bill?
- Te...te...- dadogott a meglepetéstől.- Te, azt hiszed hazudtam?
- Mégis mit kéne hinnem ezek után?- kérdeztem de alig láttam a könnyektől.
- Mondjuk azt, hogy semmit sem jelent? vagy, hogy csak táncoltunk? Esetleg azt, hogy soha nem hazudnék neked?- kérdezte és esküdni mernék, hogy dühös volt.
- Bill...Én is táncoltam Tommal és nem kezdett taperolni!- mondtam némi gúnnyal a hangomban. Éreztem, hogy barna szeme olyan lesz mint az olvasztott csoki és felsóhajt.
- Igazad van...- mondta és egy pillanatra azt hittem arra gondol, hogy nem szeret.- Nem kellett volna...Sajnálom!- mondta a szemembe nézve.
- Ne legyen többe ilyen, kérlek!- borultam a nyakába megkönnyebbülve, de a könnyeim még mindig záporoztak.
- Soha!- ígérte és szorosan magához szorított. Olyan szorosan mint még soha és csak ölelt és ölelt. Annyira jó volt újra a karjaiban lennem, hogy soha többet nem akartam elmenni onnan. Vele akartam lenni az örökkévalóságig...De eltolt és egy pillanatig dorgálóan nézett ráma mit nem értettem.- Te tényleg azt hitted nem szeretlek?
- Igen...- ismertem be elpirulva. Felsóhajtott és fájdalmasan nézett le rám.
- Hogyan tudnám bebizonyítani?- kérdezte én meg megijedtem. Nem akartam, hogy azt higgye bármit is bizonyítania kell az én hülyeségem miatt.
- Nem kell! Csak hülye voltam!- ellenkeztem.
- De-de...És nem voltál az! Igazad volt...Valahogy...többet kéne érted tennem...- gondolkodott hangosan.
- Nem!- mondtam és a mellkasába fúrtam az arcom.- Csak maradj velem.- erre a válasza egy gyengéd ölelés lett és csókok özöne a nyakamon és ott ahol csak ért. Megremegtem, hiszen minden csók után azt mondta: " Szeretlek!"
16. Rész: Nem csak full szex
2010. jún. 18. 19:44 - írta MorkunkaCímkék: bill, georg, gustav, iscreamforyou, Susan, szerelem, th, tokiohotel, tom, vici, victoria
Nagyon-nagyon köszönöm a sok kommentet!!!!
szebl, Dori, ClaudyaDeath, Tina88, fruzsii96, nansal., Sophhia, Tubica, rastalady, DaDa
És ha érdekel titeket akkor nézzétek meg az új blogjaimat is, és komizzatok!
http://twilightsagamashogy.blogspot.com/
http://xxxsweetcandyxxx.blogspot.com/
http://uralkodovampirok.blogspot.com/
- Bolondok vagytok? Én ezt nem veszem fel ezzel a felsővel!- tiltakoztam mikor elém rakták ami szerintük tuti nyerő ruha volt.
- Most miért? Minden idomodat kiemelné...- mondta Bill és perverz Kaulitz- mosoly terült el az arcán, ahogy Tomnak is.
- Pont ez a baj!- mondtam és a legrövidebb minimre néztem és egy olyan kivágott felsőmre amit soha nem húztam fel mert...tényleg nagyon kivágott volt.
- Nem értem mi a probléma...- mondta Tom.
- Az, hogy nem megd*gatni akarom magam...- néztem rá gúnyosan. Erre mindketten egymásra néztek és szinte egyszerre hajították el a ruhákat. Komolyan néha azt hittem, hogy az ikreknek össze van kapcsolva az agyuk.
- És ez?- nézett rám Bill. A kezében egy pánt nélküli felső volt amit nagyon szerettem. Tűzpiros volt és iszonyú kényelmes.
- Ezt szeretem...- vontam vállat...
- Ezzel?- dugta az arcomba a másik miniszoknyám Tom. Haladás volt, hogy az legalább combközépig ért. Kétségbeesve néztem Billre de ő csak mosolygott.
- Oké!- sóhajtottam.- Felpróbálom...
- Éljen...- mondta Bill és lehuppant az ágyamra. Hátat fordítottam nekik és szem forgatva mentem be át a fürdőbe. Hamar felkaptam a ruhákat.
Meg kell hagyni egész jól néztem ki ebben a szerkóban. De valahogy nem ismertem magamra a tükörben. Eddig nem volt időm rá de most mát láttam a változást...Az arcom kivirult, a szemem ragyogott és folyamatosan mosolyogtam. Azt hiszem az, hogy Bill viszonozta az érzelmeimet, hatalmas energiákkal töltött fel. A szürke kisegér helyett, repdeső hattyúnak éreztem magam...
- Na milyen?- nyitott be Bill de amint meglátott alig bírta összevakarni az állát. Ettől megkönnyebbültem és majdnem szívrohamot kaptam, hiszen ez hízelgés volt Billtől. Örültem, ha le tudom nyűgözni.
- Szóval?- kérdeztem és odaléptem hozzá, hogy átkaroljam a nyakát.
- Várj egy percet...- mondta alig halhatóan, eltolt magától és újra rám nézett. eltelt egy perc mire újra megszólalt.- Azt hiszem másik ruhába kéne jönnöd?
- Nem jó?- szomorodtam el.
- Épp ellenkezőleg...Az össze hapsi rád fog mozdulni...
- Nem baj...Én csak egyet szeretek!- mondtam és mosolyogva a nyakába csimpaszkodtam és megpusziltam.
- Helyes...- mondta majd elkomorult.
- Mi a baj?
- David nem engedi, hogy nyilvánosan is faljuk egymást...Egy ideig nem...- mondta én meg csak bólintottam. Zavart a dolog, de a karrier mindenek előtt.
- Oké...
- Sajnálom...- simogatta meg az arcom.
- Nincs semmi baj!- erőltettem magamra egy mosolyt amit azt hiszem bevett mer ő is mosolygott.- Érted bármit!
- Mehetünk? - lépett oda Tom mikor éppen elmerültünk egymás szemébe.
- Persze...- rebbentünk szét.
- Akkor nyomás hugi...- mondta én meg nemértően néztem rá. Aztán rájöttem, hogy most valami ikres dolog jön és útban vagyok. Elmosolyodtam és lementem a földszintre.
- Anya!- kiabáltam mire apuval megjelent a nappaliból.
- Mentek?- kérdezte apa.
- Aha...csak a fiúk még megbeszélnek valamit.
- Már itt vagyunk...- mondta Bill miközben mögém léptek.
- Mulassatok jól! És vigyázz magadra!- puszilt meg anya, majd apa.
- Oké...- mondtam.- Sziasztok.
- Sziasztok!- mondták egyszerre anyuék és Billék. Kimentünk a házból, egyenesen Tom kocsijához. Georg, Gustav és Susan már a saját kocsijukban vártak ránk. Dudáltak egyet mi meg integettünk. Beszálltunk Tom kocsijába és elindultunk a szokott helyre ahol a srácok szoktak bulizni. Egy kedves baráthoz...
- Szeretlek!- suttogta Bill a fülembe én pedig megremegtem.
- Ha így folytatod nem bírom ki az éjszakát...-súgtam vissza. Bill csak még közelebb hajolt és úgy kezdett suttogni.
- Nem volt elég a délután...- kérdezte és észrevétlenül, hogy Tom ne lássa, a szoknyám alá csúsztatta a kezét.
- Nem...- súgtam és gyengéden megharaptam a fülét mire a keze egészen a bugyimig csúszott.
- Azt hiszem nekem sem...- csókolta meg a nyakam de én kihúztam a kezét, mert féltem, hogy Tom észreveszi. Alig halhatóan kuncogott én meg a mellkasába fúrtam az arcom.
- Szeretlek!- mondtam. Megpuszilt majd közelebb húzott. A kocsi lassítani kezdett majd megállt. Csodálkozva néztem ki az ablakon mikor rájöttem, hogy ismét a kis tónál vagyunk.
- Itt?- néztem csodálkozva a fiúkra.
- Aha...Áthelyeztük a szokásos nyárkezdő bulinkat ide...- vont vállat Tom.
- Á, értem...- mosolyogtam és miután kiszálltunk a kocsiból Bill ismét szorosan maga mellé húzott. Észrevettem, hogy egymásra pillantanak.- Tudjátok...- kezdtem.- ...szívesen lelépek ha beszélni akartok...
- Mindent észrevesz?- vonta fel a szemöldökét mosolyogva Tom és az öccsére nézett.
- Igen...- mosolygott Bill és megpuszilt.
- És még itt vagyok...- nevettem.
- Bocs...Csak Tom megosztott velem valamit, és megígértem neki valamit...
- Áh...És ez a valami nőnemű?- kérdeztem mikor észrevettem, hogy Tom kínosan érzi magát. A fiúk nevetve sóhajtottak fel amiből tudtam, hogy igen.- Full szex mi?- vontam fel a szemöldököm miközben elindultunk meg Gustavék is megjöttek.
- Úgy indult...- sóhajtott Tom amin elcsodálkoztam.
- Mi az, hogy indult?
- Amikor mondtad, hogy "ha egyszer eljön a szerelem" meg stb...
- Igen?
- Na akkor jöttem rá, hogy kívánok egy lányt...És ez ritka...Mármint, hogy egy alkalomnál többször kell...
- Hát ez tényleg ritka...- mondtam elgondolkozva.- A múltkori lány az igaz?- kérdeztem és tudtam, hogy ráhibáztam. - Az aki nem feküdt le veled a szülinapomon...
- Tényleg jó szemed van hugi...- lökött meg finoman.- De nem tudom mi ez...Lehet, hogy ha megkapom akkor már nem is kell.
- És Billnek milyen szerepe van ebben?
- Hát a kerítő...- mosolygott.
- Áh értem!
- Milyen kerítő?- kérdezte Susan mikor egymás mellé értünk a többiekkel. Láttam a fiúkon, hogy egyenlőre nem akarják közölni a dolgokat ezért gyors kitaláltam valamit.
- Hát Tom...-hazudtam.- ...ő volt a kerítő mikor látta, hogy Bill és én bénák vagyunk...- ezen hangosan nevettek és éreztem, hogy Tom megkönnyebbülten sóhajt mellettem
15. Rész: "Vaksi voltam"
2010. jún. 16. 12:46 - írta MorkunkaCímkék: bill, georg, gustav, iscreamforyou, Susan, szerelem, th, tokiohotel, tom, vici, victoria
Bocs, hogy nem írtam tegnap!!!!
És nagyon szépen KÖSZÖNÖM, hogy az ilyen rövidke résznek is örültök!
cukee girl, Krisztiikee, ClaudyaDeath, nansal., Dori, rastalady, Tina88, fruzsii96
És itt van egy új blog ha valakit érdekelne. Még csak pár rész van kész, légyszi ott is komizzatok ha tetszik!!! http://xxxsweetcandyxxx.blogspot.com/
+18
Tehát tettük amit a szüleim "parancsoltak" és felmentünk a szobámba. Bill kényelembe helyezte magát az ágyamon aminek örültem, hisz így ott marad majd az illata.
- Azt hittem rosszabbúl fogadják...- mondtam miközben az asztalomhoz sétáltam és letettem a sulis cuccaimat.
- Miért? Hiszen ismernek engem...Gyerek korom óta...- mondta és odasétált hozzám. Hátúrról átkarolta a derekam és megcsókolta a nyakam gödröcskéjét amitől megremegtem.
- Képzeld ha nem köszönnek rám...- mondtam elfúló hangon és halkan kuncogtam ahogy belegondoltam abba, hogy mit szóltak volna ha észreveszik ahogy Bill keze a felsőm alatt matat...
- Akkor lehet apud nem fogadta volna ilyen könnyen...- mondta ő is halkan és a nyakam kezdte csókolgatni. Majd rátért az arcomra míg végül szembe nem fordított magával.
- Valószínű...- mondtam mosolyogva és a kezeim a mellkasán pihentek, ami alatt a szíve vadul dörömbölt. Mintha a sajátomat hallgattam volna.
- De, kár, hogy hazajöttek...- mormolta szinte az ajkaim közé. Nem is bírtam válaszolni mert azok a puha ajkak máris az enyémen pihentek. De az a csók nem olyan volt mint a többi. Bill nyelve kétségbeesetten keresgélt a számban amitől olyan vágyhullám söpört át a testemen ami még akkor sem mikor ott simogatott.
Az ujjaim görcsösen túrtak bele a hajába és olyan közel húztam amennyire az lehetséges volt. Megnyaltam az alsó ajkát majd én is a szájában kezdtem keresgélni. Erre a válasz a fenekem simogatása lett, majd a mellem míg végül fel nem kapott és az ágyra nem vitt. Elmosolyodtam, de a csókunk nem szakadt meg tőle...Csak szenvedélyesebb lett. Főleg mikor lehúzta a nadrágom és bugyin keresztül kezdett simogatni. A szabad keze a testem többi részét fedezte fel ami még jobban feltüzelt.
A kezem lecsúszott Bill nadrágjához ami alatt már igencsak ágaskodott neki. Simogatni kezdtem gatyát keresztül, mikor megunta hagyta, hogy levegyem róla a nadrágot. Kényeztetni kezdtem amit halk nyögésekkel és heves levegővétellel díjazott. Örültem amikor örömet okozhattam neki... Boldog voltam ha ő is az...Addig simogattam amíg el nem érte a gyönyört. Aztán mosolyogva felhúzott magára, hogy megcsókolhasson. Közben levette rólam a felsőt és a hátamra fektetett. Az ajkaival egyre lejjebb haladt majd megszabadított a bugyimtól. A nyelvével és az szájával kezdett izgatni amitől a szívverésem és a légzésem kétszer olyan gyors lett. A szám egy halk nyögés hagyta el mikor éreztem, hogy Bill ujja belém hatol. Finoman, óvatosan csinálta ezt is, nehogy bajom essen.
Minden porcikám elnehezült és képtelen volt megmozdulni. Az élvezet átvette a hatalmat. Csak ő és én léteztünk ebben a pillanatban.
Az egyik kezével végigsimította a mellem és játszani kezdett a mellbimbómmal. Ettől a vágy csak fokozódott, egészen addig amíg el nem élveztem.
Aléltan feküdtem, Bill pedig felmászott rám és szenvedélyesen megcsókolt. Végigsimítottam az arcát majd átkaroltam a hátát. Aztán csak egymás szemébe merülve feküdtünk egymás mellett. Szerintem egész nap ott feküdtünk volna ha anya nem kiabál fel, hogy kész a kaja. Nehézkesen kiszálltunk az ágyból és felöltöztünk. Bill közben telefonált Tomnak, hogy jöhet, aztán lementünk.
- Szia!- öleltem meg Tomot mikor megláttam.
- Szia Hugi...- puszilta meg az arcom.
- Helló...- mondta Bill is mosolyogva. Lepacsiztak a fiúk aztán asztalhoz ültünk. Anya finomat főzött és azt hiszem mindenki jobban járt, hogy nem én csináltam az ebédet. Boldog voltam mert egy nagy családnak éreztem magunkat. Anya, apa, Tom, Bill és én...Már csak Gustavék hiányoztak a körből, hogy tökéletes lehessen.
- Nem gond ha este elmegyünk bulizni?- kérdezte hirtelen Tom. Még Bill is meglepődött.
- Hova?- kérdezte apa.
- Egyik ismerősünkhöz. Már rég megígértem neki aztán mindig közbejött valami...- mondta Tom majd megtörölte a száját.
- Oké...Csak vigyázz Vicire...- mondta apa Billre nézve.
- El nem fogom engedni...- mosolygott Bill és megfogta a kezem az asztal alatt.
- Helyes! És mikor mentek?- kérdezte anya, miközben összeszedte a tányérokat. Felálltam és segítettem neki.
- Talán nyolc körül...- mondta Tom.
- Mikor jöttök?- kérdezte ezúttal apa. Nagyot nyeltem és félve azt mondtam:
- Reggel?
- Hát nem is tudom...- kezdett ellenkezni anya.
- Vigyázunk rá!- mondta gyorsan Tom.
- Így van! És Georgék is ott lesznek...- mondta Bill. Én könyörögve néztem anyára, majd apára.
- Rendben!- mondta apa. Éljenezve ugrottam a nyakába.
- Oké-oké...Nincs mit!- nevetett apa. Ezután Tom, Bill és én felmentünk a szobámba és ott tovább folytattuk a beszélgetést.
- Azt hiszem tartozok egy Köszönömmel...- kezdte Bill miközben az ágyon ült én pedig az ölében.
- Szerintem is...- nevetett Tom aki az asztalomon foglalt helyet.
- Szóval Kösz!- nevetett Bill.
- Nincs mit...De komolyan az őrületbe kergettetek. Annyira nyilvánvaló volt ez az egész...Mindenki tudta csak ti nem...Már ott tartottam, hogy megszegem az ígéretem...- csóválta meg a fejét miközben egy plüssömmel játszott.
- Hát elég vaksi voltam...- mondtam pirulva.
- De Bill is...Jó oké...Mindketten baromi jól titkoltátok egy ideig...De az utolsó pár nap...Amikor Bill odaadta azt a nyakláncot...Na akkor már sejtettem valamit. Nem tudom, Bill, hogy nem voltál képes összerakni a dolgot...- sóhajtotta Tom.
- Én sem...Valahogy el kellet hitetnem magammal, hogy nem lehet...
- Dettó...- sóhajtottam majd kitört belőlem a nevetés ahogy szegény Susanre gondoltam.
- Mi az?- kérdezte Bill értetlenül.
- Csak...eszembe jutott...Amikor elrohantam és Susan utánam jött...Elkezdett nekem arról beszélni, hogy " Látom, hogy nézel rá és, hogy ő..." Eddig jutott mert közbevágtam...Lehet, hogy ha akkor nem szakítom félbe...- nevettem tovább.
- Istenem...- forgatta meg a szemeit Tom.- Na azért jók az egy éjszakás kalandok...Semmi bonyodalom csak full szex...- mondta Tom. Persze ő is nevetett és mi is Billel.
- Azért ha egyszer szerelmes leszel rájössz milyen jó is az...- mondtam.
- Igen, tudom...De egyenlőre nem kérek olyan bonyodalmakból amiket ti gyártotok...- mutatott ránk nevetve.
- Hát jó...- vontam vállat aztán felálltam mert ránéztem az órára és háromnegyed hét volt.
- Hova mész?- kérdezte Bill.
- A ruhásszekrényhez...El kell kezdenem készülni ha nem akartok várni rám...- nevettem és kinyitottam a szekrény ajtaját. Kutakodni kezdtem de nem találtam semmi jót. A vége persze az lett, hogy én ültem az ágyon a fiúk meg dobálták felém a ruhákat, hogy mi lehet esélyes...
